Bárth János: Tájak mezsgyéjén (Kecskemét, 2005)
Előretekintés
Egészen más jellegű szerelmi szenzáció volt 1752-ben Szabó András és a szépséges Kis Jutka nagy szerelme. A madocsai származású Kis Jutka szépasszony, aki föltehetőleg 30-35 éves lehetett, mivel már 16 éve házasságban élt Kis Jánossal, valószínűleg zsellérségben lakott férjével együtt, Jancsovics Pál keceli csizmadiamesternél. Szeretőt tartott Szabó András személyében, akit a perben néha legénynek emlegettek, holott volt felesége. Amikor Kis János több napra vidékre utazott, az asszony fogadta szeretőjét, Szabó Andrást, aki nála aludt. Jancsovics és felesége rossz néven vették ezt a kapcsolatot. Miután a legény az ajtó előtt hagyta a bundáját, nyilvánvaló volt az ottléte. Az is előfordult, hogy egy ágyban találták őket. Különösen a 26 éves gazdasszony neheztelt a szerelmesekre, mivel bizonyára irigykedett szép lakójára, és irigységét az erkölcsőr máza alá rejtette. Végül a csizmadia följelentette a keceli bíráknál Kis Jutkát és Szabó Andrást, akiket kihallgattak, majd Kalocsára küldtek. Az úriszék Szabó Andrásra 60 botütést, Kis Juditra 45 botütést szabott ki. A bíróság igyekezett alaposan meggyőződni, hogy valóban tiltott szerelem történt-e. Jellemző az irigy gazdasszony érvelése: látta bemenni a férfit Kis Jutkához. Az elkövetett dolgokat biztosan nem tudja, de vélekedik róla „az ágy csikordulásáról". Később már magabiztosabban nyilatkozott: háromszor tapasztalta őket egy ágyban feküdni. Hallotta, hogy a nő „szerelmes szókat ejtett, mondván Szabó Andrásnak: ó, édes szívem lelkem, galambocskám, be szeretnélek magamévá tenni. Hogy fekhetsz Te azon sánta feleségeddel?". A gazda állítólag figyelmeztette lakóját viselkedésének helytelenségére, de az asz- szony nyelveskedve visszafelelte: „ha én rosszul cselekszem, nem megy más helyettem a pokolba". Kis Jutka és Szabó András tiltott szerelmének hőfokára jellemző Szabó András vallomása, amely a keceli bírák jegyzőkönyvi tolmácsolásában maradt ránk: „Szabó András azt vallotta ... könnyű szóra ..., hogy véle edgyütt bé vitetett Szép Asszonnyal háromszor volt közi, és azt is mondotta, hogy se nem ehetett, se nem ihatott, még azon Szép Asszonyt nem láthatta". ELŐRETEKINTÉS Az 1848. évi jobbágyfelszabadítás és annak gyakorlati végrehajtása az 1850-es években nagy változásokat hozott Kecel népének életében. Az 1857- es tagosítással megszűnt a nyomásos kötött határhasználat, és elkezdődött a tanyásodás. Jelentőségüket vesztették a közös nyájak. Az állattartás a tanyai gazdaságok családi keretei közé szorult vissza. Korábban csak a földesúr által engedélyezett és kijelölt határrészeken lehetett szőlőt ültetni. 1857 után a korábbi szántók és legelők arra alkalmas területein bárhol telepíthettek szőlőt a földek gazdái. így a szőlő- és gyümölcstermesztés jelentősége fokozatosan nőtt. A tartozéktanyák szaporodása révén a századforduló táján 166
