Bárth János: Tájak mezsgyéjén (Kecskemét, 2005)
Az életmód néhány meghatározó elemének történeti–néprajzi képe
hogy a hozzátartozók pénzt osztottak ki a koldusok között. Az csak természetes, hogy miséket is mondattak a halott lelki üdvösségéért. Az említett koldusok talán azonosak voltak a virrasztókkal, vagy legalábbis azok egy részével. 1786-ban Zsemberi György haldoklásakor már jelen voltak a koldusok és egy bizonyos Czigány Jókáné nevű asszony. Halálesetek alkalmával elmaradhatatlan volt a tor. A halotti toron elfogyasztott húsok és borok költsége is rendszerint szerepelt a halálesettel kapcsolatos kiadások között. A tort igen sokszor emlegették a XVIII-XIX. századi peres iratokban. Álljon itt egy megfogalmazás 1801-ből: „Amidőn Ambrus Mátyást eltemették és torát lakták" - írták a keceli tanács jegyzőkönyvében. Néphit 1740 nyarán Koriger József keceli mészáros, a mai Flaiszok egyik hajdani rokona marhalopásba keveredett, és a kalocsai úriszék elé került. A börtönben őrzői észrevették, hogy két „kötés" van nála, valószínűleg az inge alatt, amelyeket a felesége adott át neki még Kecelen a bíró házánál. A vallatás során kiderült, hogy a „kötések" varázsszert tartalmaztak. Az volt a feladatuk, hogy Korigert megvédjék az akasztófától vagy más súlyos ítélettől. Az egyházi földesúr boszorkányságra és babonaságra fölöttébb fogékony bírósága különös érdeklődéssel kérdezte Korigertől: „Micsoda babonaságot hozott magával bé a fogságba?". A választ viszonylag terjedelmesen idézzük: „Ő nem tudgya, hanem az ruhácskában az Szabadosné, Juhász István felesége Keczelen, amikor megfogták, adta és azt mondotta, hogy jó magával hordani, mikor ötét megfogják és ő maga a Fátens küldötte az feleségét érette, mivel hallotta, hogy találkoznék ollyas tudomány az juhásznénál". Néprajzi szempontból nem kevésbé izgalmas az a beszélgetés sem, amelyet Koriger feleségével, Horváth Annával folytatott a bíróság. Alábbiakban szó szerint idézzük egy részletét: Hol vette azt a kötést, mellyet az urának adott?- Tisztelendő Plébánus és Canonok Uram szakácsnéja Ilonka nevű asszony, magátul senki tőle nem kérte, hozta az Czifra Miska juhásszal edgyütt az Mészáros házához, és adta a feleségének az Fátensnek ... és mondotta, hogy adgya az Urának, mert jó, és ő is háromszor volt arestombajn], és azzal szabadult meg, azért tarcsa magánál. Az kisebb kötést adta az Szabadosné, és 3 asszony tejjel gyűrött kalács volt benne.- Mit mondott azon szakácsnő, hol vette azon kötést és ki volt jelen?- Mondotta, hogy a boltban vette és azt hallotta Czifra Miska is.- Meg nézte-é az Fátens, mi vagyon benne a kötésben, és mit mondott, hogyan kölletik vele élni?- Nem nézte, mert Istenért kérte, hogy se ő, se az ura föl ne nyissa, mert nem használ, és hogy csak magánál tarcsa és azzal meg szabadul". 160
