Bárth János: Tájak mezsgyéjén (Kecskemét, 2005)
Az életmód néhány meghatározó elemének történeti–néprajzi képe
Ünnepek, szokások Egy-egy helység népének XVIII-XIX. századi szellemi hagyományvilága fölöttébb nehezen tanulmányozható. Az elérhető történeti források nem azért születtek meg, hogy a kései kutatót tájékoztassák a jeles napi szokásokról, a lakodalmakról vagy a babonákról. Az élet gyakorlatában keletkezett hivatali iratok közül talán a különböző igazságosztó testületek iratai a legalkalmasabbak arra, hogy belőlük az élet mindennapjaira és esetenként a szokások, az erkölcsök és a hitvilág kérdéseire is következtethessünk. Kecel esetében ilyen iratoknak mondhatók az úriszéki vallomások és részben a tanácsi jegyzőkönyvek. Ámde bármilyen alapossággal vallatjuk is ezeket az iratokat, ismereteink fölöttébb hézagosak maradnak a parasztság szellemi hagyományvilágáról. Ez nemcsak keceli adottság. Valószínűleg így lennénk más helységek esetében is. Ezért nem vállalkozhatunk arra, hogy komplex képet rajzoljunk a XVIII-XIX. századi keceli népélet világáról. Csupán adalékként közöljük a feltárt morzsákat, mintegy jelezve a XX. századi keceli hagyományvilág néhány előzményét és előképét.75 Az esztendő jeles napjai, ünnepkörei A farsang volt a nagy mulatozások, vigasságok és a lakodalmak ideje. 1740-ben Opaniczky János keceli gulyás már emlegette az „elmúlt farsangot", amikor megházasodott. Elvette Burián János leányát. 1791-ben Rúzsa István panaszolta a tanácsnak, hogy 10 keceli legény folyamatosan lopta pincéjéből a bort és a pálinkát az „egész farsangban". Összesen 8 akó bort és 1 akó pálinkát vittek el. 1793-ban a keceli bírák tájékoztatták a kalocsai úriszéket: „A múlt három utolsó farsangi napokra oly rendeléseket tettünk, hogy kivált a Béresek, kiknek kötelességek a szállásra látni, kilenc óra[i] harangozás után a kotsmábul ki parantsoltatnának". Néhány legény nem volt hajlandó engedelmeskedni. Kilenc óra után is mulatozni akartak, és mivel ebben korlátozták őket, összeverték a kisbírót. Gyanús boronalopásra került sor 1846-ban a „farsangi három napokban". A korabeli jegyzőkönyv közönséges lopást sejtet, de a néprajzkutatóban óhatatlanul fölébred a gyanú, hogy összefüggést lásson a gazdasági eszközök ház elé húzásában is megnyilvánuló, országszerte elterjedt farsangi tréfálkozások és a feljegyzett farsangi boronalopások között. Ha más nem, legalább annyi összefüggés feltételezhető, hogy a vádlott béreslegény a valóságos boronalopáskor kihasználta a gazdasági eszközök ide-oda huzigálásával előállt vidám fölfordulást. 75 A fejezet forrásai: KÉL. és KKL. Úr. ir. és a szövegben említett évszám. 156
