Bárth János: Tájak mezsgyéjén (Kecskemét, 2005)
Az életmód néhány meghatározó elemének történeti–néprajzi képe
gadta katonának fia helyett Vancsura Istvánt, többek között egy posztónadrágot és egy „ujjas mándlit" ígért neki. Valószínűleg Kecelen a jelző nélkül „mándli"-nak vagy „kismándli"-nak nevezett ruhadarabok mellények voltak, a ritkábban emlegetett „ujjas mándlik" pedig ujjas kabátfélék. Itt jegyezzük meg, hogy 1841-ben az Onódi család vagyonperében előfordult a mellény kifejezés is. „Két belső mellényt" emlegettek, amelyek közül az egyik selyemből, a másik posztóból készült. Mente Kabátszerű, drága posztóruha. Egy adatot ismerünk rá Kecelről, de azt viszonylag korai időkből, 1780-ban a megmérgezett keceli nagygazda, Zsemberi vagy Kecskés György hagyatékában találtak két „mentét". Köpönyeg A gazdag Rátz András hagyatékában írtak össze egy „sötét kék köpö- nyeg"-et, meg egy másik rosszabbat. Ez a nemesi-polgári eredetű „úri" ruhadarab nem volt jellemző Kecel népének mindennapos viseletére. Női viselet A XVIII. században a férfiak viseletéhez hasonlóan a keceli nők viseletében is fontos szerepet töltött be a „fehér ruha". A nők esetében ez a kifejezés a vászoninget és a vászonpöndölt jelentette. Az országos párhuzamok alapján74 úgy véljük, hogy e két alsó ruhaféle a XVIII. században nyáron felsőruhaként is használatban volt. Az ing mindenképpen, de feltehetőleg a vászonpöndöl is. A XIX. század első felében emlegetett „hétköznapló" szoknyák már sejtetik, hogy a nők hétköznap is húztak felsőszoknyát a pöndöl fölé. Sajnos nem tudjuk, milyen színűek voltak. Még ezek is lehettek fehér vásznak, amelyek anyagát a férfigatyákéhoz hasonlóan helyben állították elő. Következésképp, értéktelenebbnek számítottak, mint a bolti-gyári eredetű, ünneplős szoknyák. Megállapítható, hogy a „fehér ruha" felsőruhaként a nők körében nem volt olyan hosszú életű, mint a férfiak gatyaviselete. A XIX. század első felében, amikor a férfiak még javában jártak ingben-gatyában templomba, községházára, a páváskodásra és cifrálkodásra hajlamos nők már ünnepi alkalmakkor, de hétköznapi járkálásaik során is előszeretettel ékesítették magukat élénk mintájú ruhadarabokkal és gyári eredetű, finom ruhafélékkel. Ünnepeken a fehér ingváll fölött pruszlikot és réklit, a fehér pöndöl 74 KRESZ Mária 1956. 24. 152
