Bárth János: Tájak mezsgyéjén (Kecskemét, 2005)
A paraszti gazdálkodás
A gabonán kívül a XVIII-XIX. századi keceliek mindazokat a növényeket termesztették, amelyeket az apródézsma-jegyzékek tartalmaznak: kukoricát, kendert, lent, babot, hagymát, káposztát, lencsét, mákot, dohányt és az utolsó ismert dézsmajegyzékek utáni időkben, krumplit. Közülük azonban egynek sem volt kiemelkedően nagy jelentősége a falu gazdasági életében. A kukorica vetésterülete fokozatosan nőtt, de a rossz homokos talajok miatt nem juthatott olyan szerephez, mint a szomszédos Bácskában vagy a Kalocsai Sárközben. A lencse, a mák, a dohány, a hagyma és a káposzta nem szerepelt állandóan a jegyzékekben, mennyiségük is kevés volt. A babtermesztés folyamatosnak és számottevőnek látszik. Ugyanez mondható a lenről és a kenderről. A krumpli elterjedési idejét és körülményeit nem ismerjük. Az 1819. évi dézsmajegyzékben nem szerepelt, 1839-ben viszont a jegyző mező- gazdasági jelentésében már írt róla. Valószínűleg rohamosan terjedt, mivel a homokos keceli talaj kedvezett a termesztésének. A XVIII-XIX. században fontos megélhetési forrása volt a kecelieknek az idegenben vállalt arató és gabonanyomtató munka. Elsősorban a Bácskában vállaltak aratást és részes nyomtatást. Szőlőtermesztés, borkészítés Az 1745. évi kontraktusban a kocsmáltatási jog csorbításával fenyegette az érsek keceli alattvalóit, ha sürgősen nem ültetnek szőlőket. A fenyegetés valószínűleg hatott, mert Kecel népe az 1740-es évek második felében hozzálátott a szőlőtelepítéshez. így jöttek létre a falutól délnyugatra fekvő Öregszőllők. Termőre fordulásukat jelzi, hogy az 1752. évi összeírásban a termesztett javak között már szerepelt a bor. Az Öregszőllőktől keletre eső, hosszan elnyúló Újszőllők vagy Újhegy homokját a XVIII. század utolsó éveiben parcellázta a tanács. A falutól északra és északkeltre elterülő siványt 1842-ben osztották ki az igénylőknek szőlőültetés céljából. Idegenek, leginkább kalocsaiak és Duna melléki reformátusok keceli szőlőbirtoklására a XIX. század elejétől ismerünk adatokat. A homokparcellázások eredményeként a feudalizmus végén, 1850 táján, Polgárdit nem számítva, 1 600 magyar hold szőlő volt Kecel határában. Ebből az Öregszőllőkre esett 700 hold, az Újszőllőkre 800 hold, a Nyírjesre 50, a Fehérhomokra ugyancsak 50 hold.59 A XVIII. század második felében a szőlőművelés még nem volt kiugró jelentőségű termelési ág Kecel életében. Szerepe a XIX. század első felében kezdett növekedni. A XVIII-XIX. századi keceli szőlőművelés és borkészítés módjairól, technikáiról legjobban a hagyatéki leltárakból és perekből értesülhetünk. A 5« FÉNYES Elek 1851. II. 192-193. 116
