Bárth János: Tájak mezsgyéjén (Kecskemét, 2005)
A paraszti gazdálkodás
dézsma mennyiségét ismeri, 5-tel kell szoroznia, hogy a termésmennyiség összegét megismerhesse. Változást jelentett ehhez képest az 1808 és 1816 közötti időszak, amelynek dézsmalajstromát nem ismerjük, csak az uradalmi jövedelmek számbavételéből azokat a szemes gabona mennyiségeket, amelyek kilenced és tized címén a kalocsai érseki magtárba bekerültek. A számsorokat nézve azonnal szembetűnik, hogy a kilenced összege jóval több, mint a tizedé, holott ha a XVIII. századi szokás szerint szedték volna, egyezne a mennyiségük. Ila Bálint fent ismertetett számítási javaslata alapján a kilencedeket beszoroztuk kilenccel, a tizedeket pedig 11,25-tel. Azonos számot kaptunk. így megállapíthattuk, hogy ebben a 8 évben rátértek az országos gyakorlatra, és szabályosan szedték a kilencedet és a tizedet. Föltehetőleg valamelyiket bérletbe adták, és ezért külön vetették ki a törvényes előírások betartásával. Említettük, hogy 1817-18-19-ből ismét szabályos névsoros dézsmajegyzékek maradtak ránk. Ezekből látható, hogy visszatértek a kalocsai domíniumban szokásos dézsmaszedési módhoz. Ismét a termények egyhuszada lett az érsek-földesúré, és a teljes termékmennyiség az 5-ös szorzószám alkalmazásával állapítható meg. A magyar néprajz egyik legexponáltabb kérdése évtizedek óta a gabona-betakarítás módja, technikája; a sarló-kasza eszközváltás történelmi útja. Nézzük, mi olvasható ki e kérdésekről a keceli dézsmalajstromokból! A különböző gabonafélék mértékegysége a keceli dézsmalajstromok- ban: a crux, a manipulus és a cumulus, magyarán: a kereszt, a kéve és a petrence. Azért hangsúlyoztuk a keceli szót, mert ebben az időben, néhány más Kalocsa környéki helységben használták a petrence és a vontató megkülönböztetést is. Legtöbbször azonban ugyanaz a három egység szerepelt, mint Kecelen. Rövidítésük a rovatokban: c, m, c. A kalocsai uradalom 1774. évi dézsmálási utasításában elrendelte, hogy minden faluban a 26 kévés keresztet kell használni. Ahol nem ekkora a kereszt, a parasztokat rá kell szorítani, hogy ilyeneket rakjanak. Ez a dézsmálás alapja. Valószínűleg ez a szabály egy nagyrészt elterjedt, létező gyakorlatot rögzített. Már az 1767-68. évi keceli gabonadézsmálási lajstromokban is 26 kévés keresztekkel számoltak. Az említett dézsmálási utasításban szó van 13 kévés csomóról is. Kecel XX. századi nyelvében is a csomó élt, amelyet 13 kévével számítottak. Következésképp, elmondhatjuk, hogy a XVIII. század második felében a kévébe kötött gabonát 13 kévés csomókba rakták, amelyek közül kettő képezett egy eszmei egységet, a dézsmálások alkalmával használt 26 kévés keresztet.57 57 Vö.: BALASSA Iván 1956.420. 113
