Bárth János: Tájak mezsgyéjén (Kecskemét, 2005)
Újranépesedés. A Kecelre költözők származási helyei
Ugyanez elmondható a vármegyéről is. A XVIII. század első évtizedeiben ugyanis több nevezetes megyei és országos összeírás készült, az 1730-as évekből azonban nem maradt ránk olyan népesség-összeírás, amely Kecelt is magába foglalja. Ha Kecelt néhány évvel korábban telepítették volna újjá, ma rengeteget tudhatnánk a keceli nép eredetéről. 1725-ben ugyanis a kalocsai érsekség összeíratta jobbágyait, és az összeírásban feltüntették, hogy ki honnan jött. Némileg, más jellegű összeírás készült az érseki falvak lakóiról 1731-ben is, ahol szintén jelölték a jobbágyok származáshelyét.4 E fölöttébb értékes jegyzékben természetesen Kecel népe még nem szerepelhetett, mivel 1734-ben kezdett Kecelre települni. A későbbi időből viszont nem ismerünk olyan népesség-összeírást, amelyből a keceliek származáshelye kiderülhetne. A történeti irodalomban lépten-nyomon felbukkan az a nézet, hogy 1734-ben Kecelre miskeieket telepítettek. Az „ősforrás" Galgóczi Károly, aki nevezetes és nagy hatású megyemonográfiájában mindezt leírta. Őt követte a Borovszky-féle millenniumi megyemonográfia, majd a XX. századi szerzők sora.5 Itt az ideje, hogy túllépjünk ezen a sematikus, mindent leegyszerűsítő, ráadásul téves forrásértelmezésen alapuló szemléleten! Kecel benépesülésének története sokkal bonyolultabb kérdés, mintsem hogy elintézhessük a miskeiek áttelepítésének teóriájával. Ugyanez a helyzet több Duna-Tisza közi helység népesedéstörténetével is. A régebbi kutatás hajlamos volt arra, hogy az újranépesedést egy-egy helység népfölöslegének kollektív átköltözésével, illetve egy meghatározott helységből érkezett jövevények újbóli letelepítésével tartsa azonosnak. Kétségtelen, hogy az ilyen kollektív átköltözésre is volt példa, de a kutatások előrehaladásával egyre nyilvánvalóbbá lesz, hogy a legtöbb helység úgy népesedett újjá a XVIII. században, hogy lakói az új földesúr hívására a szélrózsa minden irányából, esetenként akár 50-100 helységből is érkeztek. A Miskéről való származás sematikus teóriája azért is veszélyes, mert hamis és torz következtetésekre késztet Kecel mai lakosságának nemzetiségi jellegét illetően. Mivel a XIX-XX. századi köztudat szerint Miske szlovák község, automatikusan megszületett a széles körben elterjedt következtetés: Kecel is szlovák volt valaha, csak mára elmagyarosodott. Különösen értelmiségi körökben gyakori ez a valóságtól elrugaszkodott vélekedés, amely a történeti irodalom rossz forráselemzésén, majd az ennek hatására kialakult rossz beidegződéseken alapul, és amellyel az 1970-es években kutatásaink során is találkoztunk ilyen és hasonló megjegyzések formájában: Kecelről írtok könyvet? Nahát! Ugye az egy tót falu Kiskőrös mellett? * KÉL. II. Bírt. ir. gy. I. 62. - Közli: BÁRTH János 1974. - KÉL. II. Birt. ir. gy. II. 85. s GALGÓZCY Károly 1876-1877. III. 280. - BOROVSZKY Samu 1910 - PETRÓCZI Sándor 1965. 143. 11
