Bárth János: Tájak mezsgyéjén (Kecskemét, 2005)

Újranépesedés. A Kecelre költözők származási helyei

tásodott határa vette körül. Messze tájakon alig akadt jelentősebb népes hely. Délről az ormánsági telepesekkel megduzzasztott népességű Halas élte a maga sajátos mezővárosi életét. Délnyugatra Baja volt a legközelebbi tartósan népes hely, illetve a szomszédságában levő: Csanád, Sükösd és Szeremle. Északra, keletre és északkeletre nagyrészt kiskun puszták terültek el, óriási legelőkkel, csordákkal, pásztorokkal. A messze fekvő Fülöpszállás, Szabadszállás, Kunszentmiklós, Izsák és a még távolabbi Kecskemét voltak errefelé a legközelebbi lakott helyek. Keletre szinte a Tiszáig csak puszták húzódtak. Nyugat felé az Őrjeg által határolt Kalocsai Sárközben a fölöttébb lecsökkent népességű Kalocsa város volt a legközelebbi lakott helység. Közelében a Duna mentén húzódott az a falusor, amelynek magyar lakossága túlélte a török hódítás korát. Az előbb már említet délebbi Szeremle és Csanád után észak felé haladva a XVIII. század eleji utazó népes helységként Fajszot, az akkor még Duna bal parti Bogyiszlói, a később elpusztult Varaj- tot, Foktőt, Uszódot, Szentbenedeket (vagy a mai szentbenedekiek őseit magába foglaló Karát), Ordast és Pataj mezővárost találta. A létező helységek sorát még szaporíthatja a rác települőkkel átrétegződött Dusnok és Bátya.

A XVIII. század közepére nagyot változott a kép. A török kiverése és a Rákóczi-szabadságharc utáni fél évszázad telepítéseinek hatására, falvak sora keletkezett a Kecel környéki tájakon. Nagy változást jelentett, amikor mindjárt a szomszédban Kiskőrös pusztán a Vattay család 1718-ban falut telepített. Ugyanekkor ülték meg a telepesek az északibb Akasztót is. Récéitől délnyugatra, a Bácska legészakibb részén 1731-ben megnépesedett Janko- vácz, a mai Jánoshalma elődje. Jászsági telepesek új kiskunsági helységeket is alapítottak, így 1743-ban Félegyházát és Majsát. Nyugatra a Kalocsai Sárközben több új falu jött létre. így 1718-ban a szlovák Miske, 1722-től a német Hajós, 1724-ben a német Nádudvar, 1719-ben (Géder)Lak. A kalocsai határ „keleti" fele kiterjed az Őrjegig. A kalocsai népesség a keleti puszták birtokbavételével és az ottani gazdasági telephelyek megvalósításával megvetette a mai kalocsai szállások, a „potaföld" alapjait.

Kecel viszonylag kései népesedésű hely. Újratelepítésének 1734-es évszáma mögé a környéken csak a nyugati szomszéd, Császártöltés szorul, amelyet 1744-ben népesítettek meg németekkel, valamint Vadkert, amelyet 1745-ben telepített az Orczy família.

Kecel a XVIII. századi népmozgás országú tján

Kecel újranépesedésének körülményeiről nagyon keveset tudunk. Ismerjük az 1734. április 22-én kelt telepítő kontraktust, egyebet azonban szinte semmit. Tájtörténeti szempontból fölöttébb rossz időpontban keletkezett a falu. A kalocsai érseki uradalom történetében az 1730-as, 1740-es évek a legjeltelenebbek. Ebből a korból maradt ránk a legkevesebb forrás.

10