Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)

A SZÁLLÁS, A HAVASI GAZDÁLKODÁS IDŐSZAKOSAN HASZNÁLT TELEPHELYE

más építmény nem is áll rajta. Elengedhetetlen, hogy legyen a területén forrás, vagy érintse patak, mert az állatoknak szükségük van ivóvízre. Jó, ha a legelön bokrok is találhatók, amelyek közé a legyek elől elhúzódhatnak a marhák. A nyaralón tavasztól őszig a tulajdonos szarvasmarhái legeltek jórészt felügyelet nélkül a kerítés védelmében. Az állatokat reggelente hajtják ki a háztól és esténként hajtják haza. Nyaralónak legtöbbször hegyoldali, hegyháti magas területeket vesznek meg. A nyaralók megvásárlásának, bekerítésének, használatának divatja a XX. század utolsó évtizedében vált jellemzővé. Az Úz-völgyi csángó gazdák egy részének vásárlás vagy öröklés révén van olyan kaszálója, amely viszonylag távol esik a lakóházától. Ezeken a kaszálókon legtöbbször semmiféle épület sincs, néha azonban magányos szénatároló, vagy deszkafalú házacska, esztena áll rajtuk. A szénatárolókba nyáron, száradás után berakják a szénát, és ősszel, télen a szükségletnek megfelelő ütemben hordják haza. A deszkafalú kis házacska a szénacsinálás idején enyhelyként, alvóhelyként használatos. Az Úz-völgyi gazdák Úz-völgyi szállásainak sorában a legfontosabbak és a legjellemzőbbek azok a telepek, amelyeken kicsi ház és csűr is áll. Az ilyen szállások gyimesi mintára létrejöhettek a csángó térfoglalás biztos jeleként, mint a tanyaszaporodás átmeneti állomásai. Létrejöhettek azonban neotartozéktanyaként is olyan esetekben, amikor az elnéptelenedett farmtanyát a volt tulajdonos, a tulajdonos leszármazottja vagy egy vevő szállás gyanánt használja tovább. A csángó térnyerést jelképező szállásra jó példa az a telep, amelyet 1960 tájékán néhány évig Berszán János csinódi gazda használt időszakosan a Nagysorok teteje nevü Lesőd alatti, Kászon-széli területen. Beszán János az Úz mellyékén lakott, nem túl kedvező körülmények között. 1958 táján vett 6 hektár kiváló minőségű kaszálót kászoniaktól a csángók által lakott területektől délre, a Nagysorok tetején. 1960 körül fából kicsi házat épített a távoli kaszálón, amelyet nyáron szénacsináláskor használtak. 1962 táján megépült az istállót is magába foglaló csűr. Ettől kezdve a szálláson nyárolták a szarvasmarhákat. Ez azt jelentette, hogy tavasztól őszig naponta a szállási csűrből hajtották ki legeltetni a marhákat Berszán János gyermekei a taxás legelőre, illetve rétszabadulás után a kaszálóra. A tél első felét ugyancsak a szállási csüristállóban töltötték a marhák. Ezalatt felették a nagysorok tetejei kaszálón termett szénát, és szaporították a trágyát a kaszáló kövérítésére. 1963-ban Berszán János fából lakóházat épített a kicsi ház és a csűr mellé. Az Úz mellyékéről felköltözött Kászon-széli kaszálójára. Ezáltal a Nagysorok tetején néhány évig működött szállás elvesztette tartozéktanya jellegét, és valóságos farmtanyává alakult át az Úz-völgyi csángó szállásterület peremén, a csinódi „világ végén".