Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)
A SZÁLLÁS, A HAVASI GAZDÁLKODÁS IDŐSZAKOSAN HASZNÁLT TELEPHELYE
volt az Úz-völgyi tájon. Említettem Szőcs Lázár háromtizesi lakos emlékekben élő kristinei szállását, ahol a nagy csűr „kétfelé kötős istállót" tartalmazott. Szőcs Lázár szolgát tartott, aki a téli hónapokban a kristinei csűr tágas istállójában teleltette az ökröket, teheneket, tinókat, borjúkat. Hóolvadás után kicsapta őket a kaszálóra. A teleltetés során keletkezett trágyát a kaszáló javítására használták fel. Figyelemre méltó a szállás helyeként megjelölt Kristine helynév, amely az Egerszék fejétől keletre a XXI. század elején is létezik. Emlegették viszont kétszáz évvel korábban, 1804-ben is, mégpedig olyan szállás helyeként, ahol Benedek Máté csíkszentkirályi lófő és Karátson György csíkszentgyörgyi colonus marhákat teleltetett. 173 A kristinei kaszálókon végzett állatteleltetés tehát a népi emlékezettel elérhető XX. századi időktől a XIX. század elejéig visszakövethető. A havasi szállástartás még „fejlettebb" módját, mondhatnánk: lehetséges csúcsát valósította meg az a csíkszentgyörgyi gazda, nevezetesen a Czikó Pista néven emlegetett Czikó István ügyvéd, majd a havasi birtok megvásárlása után Fazekas Ferenc, aki az 1930-as, 1940-es években családos csángó bérlőt fogadott az Ügyvéd pataka fejében lévő szállására. 174 A népi emlékezet számon tartja, hogy Czikó István ügyvédnek 18 holdas, Fazekas Ferenc csíkszentgyörgyi gazdának 32 holdas kaszálója volt a havasban. Szállásuk boronafalú kicsi házból és csűrből állt. A kicsi ház egy szobácskára és keskeny kamrára tagolódott. Czikó István és Fazekas Ferenc gyimesi eredetű csángó felesbérlőt fogadott havasi birtokára, aki családjával együtt a kicsi házban lakott. Allatai és szénája számára használhatta a csűrt is. A csángó család feléből gondozta és kaszálta a „szénafühelyet". Ez azt jelenti, hogy a begyűjtött széna fele a gazdáé, fele a csángó vállalkozóé lett. A csángó bérlő berakta a szénáját a csűrbe. A gazda folyamatosan hordta haza a magáét. Előfordult, hogy szénája egy részét a gazda is a csűrben helyezte el a téli, szánkós hazaszállításig. A szállás csángó lakója a szénacsinálás befejezése után szabadon legeltethette állataival a nagyméretű kaszálót. Az 1930-as és az 1940-es években az Ügyvéd pataka fejében lévő telep jó megkapaszkodó helynek bizonyult néhány csángó család számára. A gyimesből érkező csángó bérlők általában addig maradtak a csíkszentgyörgyi birtokon, amíg annyira megszedték magukat, hogy önálló, saját kaszálót tudtak venni. A népi emlékezet szerint többek között Tímár György, Tankó Károly Pistacska és Fodor Gyula bérlősködött a csíkszentgyörgyi birtoklású szálláson. 173 CSISZEGYOPI. M. h. II. 112. p. 174 E szálláshasznosítási forma kiváló párhuzama a magyar Alföldön, különösen a Duna-Tisza közén a kertész néven emlegetett, illetve szőlős vidékeken a budár néven szereplő szegény család alkalmazása.
