Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)

UTÓSZÓ

másológép, szkenner, hordozható számítógép, stb.) kezelésében. Első utamra t a kecskeméti Lakatos István, második utamra az újvidéki Pastyik jtetvár^H Lci^T^C haradik utamra a feleségem, Bárth Jánosné, negyedik és ötödik utamra Kothencz Kelemen szegedi egyetemi tanítványom jött el velem. Segítségükért fogadják köszönetemet. Köszönettel tartozom Stasisin Izolda kolozsvári építészmérnöknek, aki 2003 szeptemberében velem tartott az Úz-völgyébe, és három napig régi épületeket mért föl. Könyvemet 2003. december 13-án, Luca napján kezdtem el írni. Hat hónapig tartott, amíg erőltetett munkatempóban, ünnepeken, hétvégeken, estéken és hajnalokon papírra vetettem Uz-völgyi témájú kutatásaim legfontosabb eredményeit. Úz-völgyi kutatásomat Magyarországon is és Erdélyben is sokan támogatták. Akadtak persze olyanok is, akik nem tűntek ki támogatásukkal, pedig módjukban állt volna, hogy megtegyék. Bizonyára alapos okuk volt rá. Hálával tartozom mindazoknak, akik elősegítették eddigi Úz-völgyi témájú kutatásaim elvégzését és könyvem megszületését. Nem zárhatom le ezt az utószót anélkül, hogy munkám három segítőjéről név szerint meg ne emlékezzek a köszönetnyilvánítás szándékával. Pálfi János csíkszentgyörgyi plébános kedvező viszonyulása tevékenységemhez fölöttébb fontos körülménynek bizonyult. Csala Rita gyulafehérvári érseki levéltáros aktív közreműködése alaposan megkönnyítette levéltári kutatásaimat. Tankó József Jánosé Egerszék bűtejin álló házában kiváló szálláshelyre találtam, amely biztos és stabil hátteret jelentett havasi bolyongásaim idején. Bárth János Kecskeméten, 2004. június 13-án, Páduai Szent Antal ünnepén.