Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)

KAPCSOLATOK A KÜLVILÁGGAL

megfigyelésekkel keresték az efféle helyeket, és ha megtalálták, tanyájukat igyekeztek a közelükben felépíteni. így állataikat a legnagyobb télben is viszonylag közel itathatták. Példaként említeném Tankó Bokor Vince fia, Tankó Tibor tanyáját, amelynek csűrje közelében az Egerszék pataka egy meleg forrásnak köszönhetően soha nem fagy be. A csűr végénél egy kaput nyitottak a csűrkerten. A csűr épületéből kilépő állatok ezen a kapun át néhány méter megtétele után elérik az Egerszék vizét, amelyből a legnagyobb hóban, fagyban is ihatnak. A kései megtelepedők nem mindig válogathattak úgy a településre alkalmas helyekben, mint a korán érkezők. Ezért előfordult, hogy olyan magas fekvésű kaszálón kellett felépíteniök házukat, ahol nem volt forrás és nem folyt patak. Az ilyen tanyalakóra az átlagosnál is nehezebb, küzdelme­sebb sors várt. Berszán János 1963 táján költözött arra a Kászon-széli, szép fekvésű hathektáros kaszálóra, amelyet 1958-ban vásárolt a Nagysorok tetején. A magas kaszálón sajnos nem volt forrás, csak alatta a völgyben, a hegy lábánál. A háztartás számára fél kilométerről gyalog, meredek hegyol­dalon fölfelé cipekedve, videne\ hordták a vizet. A vízhordásra vállalkozó családtag egyszerre két vizesedényt vitt a két kezében. Az állatokat naponta kétszer, este és reggel, szép időben, fagyban, hófúvásban, viharban egyaránt lehajtották a völgybe itatni. Először fa csebrek álltak a forrás mellett. Azokból ivott az állatállomány. Sok baj volt velük, mert gyorsan elszáradtak és folytak. Utána nagy bádogvödröket használtak itatásra. Ezek sem igazán váltak be. Végül faválút állítottak a forrás elé. Kis csővel vezették bele a vizet a forrásból. Megközelíthetőség, út A csinódi és az egerszéki patakok mellett a XX. században szekérutak formálódtak, amelyek néha közel kerülve, máskor némiképp eltávolodva, a völgy természeti, domborzati adottságaihoz idomulva követték a patakok folyását. Mivel a tanyák többsége a patakvölgyben jött létre, az épületeket a patakvölgyi utakkal lehetett megközelíteni. A patakok folyását követő szekérutak és a tanyák között bekötőutak alakultak ki. Ha a patakvölgyi út magasan haladt, az épületek pedig alacsonyabb szinten álltak, mint például az Uz menti út és az egerszéki út nagy részén, akkor a tanyákat a domborzati viszonyokhoz igazodó ferde, kacskaringós, bizonyos szakaszokon a patak­menti úttal majdnem párhuzamosan haladó, viszonylag hosszú bekötőutakon lehetett megközelíteni. Ha a patakok utakkal ellentétes oldalán álltak a tanyaépületek, a bekötőutakat a patakok fölött kerek rönkfákból rakott hidakon vezették át. Kisebb, sekély vizű patakokon a szekerek híd nélkül

Next

/
Thumbnails
Contents