Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)

KAPCSOLATOK A KÜLVILÁGGAL

mentek keresztül. A tanyák között a kaszálókon általában nem vezettek szekérutak. Ha valaki egyik tanya udvarából szekérrel át akart menni a másik tanya udvarába, legtöbbször „körben", a két bekötőúton és a patakot követő út két tanya közti szakaszán közlekedett. A magas fennsíkokon, hegyek vállain, hegyoldalak platóin települt tanyákat a hegyhátakon vezető szekérutakon közelítették meg. A lesődi tanyák, bár a patakvölgyi tanyáktól messze feküdtek, bércen haladó történelmi szekérutak közelében jöttek létre. Az Úz vize felől a Csatorna pataka mellett és az Őrház patakában, a Fenyőfején keresztül is vezetett hozzájuk út. így megközelítésük nem okozott különösebb gondot. Az Egettvész észokján megtelepedett Szőcs Dávid általában nem az Egerszék pataka völgyéből közelítette meg a tanyáját szekérrel, mint a XXI. század elején a Csilipek a tanya helyén fenntartott szállásukat, hanem az Egettvész déli végéről, az Úz vize tájáról induló hosszú szekérúton közlekedett, amely szekérút az Egettvész tetején tovább vezetett Tankó Virág Károly még távolabb fekvő tanyájához. Az Úz-völgyi tájat gyzXogösvenyek sokasága hálózta be. Az ösvények lehetőleg elkerülték a vizenyős, zsombékos területeket. Ha patakon vezettek át, a gyalogosok a vízből kimagasló köveken, illetve a víz felett átfektetett pallón, fagerendán közlekedtek. Ha kerítéshez ért a gyalogút, a fekvő rudak leszedésével nyitható avara, ritkábban lépőké segítségével haladt tovább a gyalogos. Égtájhoz igazodás és a magassági szintek figyelembe vétele Az Úz-völgyi tanyák építői általában arra törekedtek, hogy lakóházaik és csűrjeik hátsó fala észak felé nézzen. Ezért fordul elő gyakran, hogy a lakóház és a csűr párhuzamosan áll egymáshoz viszonyítva. Az észak felé igazodás erősebb szabálynak látszik, mint az úthoz való igazodás. Ezért sok lakóház az első, hosszanti oldalával, „arcával" néz az út felé, amire például az alföldi tanyavilágban alig van példa. A tanya helyének kiválasztásakor meg kellett találni azokat a nagyjából vízszintes, platószerü, viszonylag magas, nem vizenyős területeket, a patak közelében vagy a mart alsó részén, ahol a lakóházat és a csűrt úgy fel lehetett építeni, hogy háttal állhasson északnak. A patakvölgyi tanyák telephelye legtöbbször a patak irányába lejt. A patak szintjénél jóval magasabban igyekeznek elhelyezni a csűrt, hogy az áradás ne veszélyeztesse az állatokat és a takarmányt. Még magasabbra, legtöbbször a mart tövébe, illetve a mart egyik platójára építik a házat, hogy védelmezzék az áradó patak szeszélyétől, megóvják a talajvíztől, biztosítsák