Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)

KAPCSOLATOK A KÜLVILÁGGAL

modellnek számított sok Lärguta-i fiatal fehérnép szemében. Ezzel magyarázhatók azok az Úz-völgyi csángó menyecskék által kissé epés, lesajnáló élcelődéssel mesélt történetek, amelyeknek főhőse a szerencsés sorsú nővérét látogató Lärguta-i lány, aki 2003 nyarán „élesre töltve" érkezett a csinódi tanyák világába, mondván: mindenképpen szerez magának egy Úzvölgyi férjet, és nem megy vissza többé leányként Moldvába. 2003 őszén örömmel hallottam, hogy terve sikerült. Lärguta-i származású csinódi, egerszéki rokonai szereztek neki egy legénykét, akivel rohamtempóban egybe is kelt. Tanulságos egy csinódi fiatalasszony története, amelyet 2003. szeptember 6-án mesélt el faggatózó kérdéseimre. 1980-ban született a Bakó megyei Largután. Ott élt 20 éves koráig. Rokonságából többen átkeltek a hegyeken, hogy Úz-völgyi feleségként találják meg szerencséjüket. így viszonylag sokat hallott Csínodról és Egerszékről. 2000 kora nyarán kedvet kapott arra, hogy kijöjjön Erdélybe és szétnézzen a sokat emlegetett tanyavilágban. Nagynénjével, akinek már három leánya jött férjhez az Úz völgyébe, a szentháromság vasárnapja előtti szombaton nekivágtak a hosszú útnak, hogy a csinódi bócsó alkalmával vendégeskedjenek egy kicsit a nagy hegyeken túl. Moldva és Erdély határa tájáig, a hajdani magyar kaszárnyákból átalakított ifjúsági táborig elhozta őket egy faszállító teherautó. Onnan gyalogoltak a végtelennek tünő erdei úton. Igazi este lett, amire Egerszék területére értek. Egy egerszéki házban szálltak meg, ahol a nagynéni egyik lánya férjnél volt. Másnap reggel tovább gyalogoltak Csinód felé és meglátogatták az asszony másik két menyecskelányát. A látogatások befejeztével, vasárnap délután ismét Egerszék felé vették az irányt, hogy ott töltsék az éjszakát, mielőtt hétfőn hosszú gyaloglással bemennek Bakó megyébe. Amint mentek, mendegéltek, az egyik patakmenti házból kijött egy elvált fiatalember, aki egyedül lakott apai örökségében. Beszédbe elegyedtek. A férfi szemügyre vette a moldvai leányt, majd rövid társalgás után nemes egyszerűséggel felvetette, hogy maradjon ott nála feleségnek. Mivel heves elutasításban nem részesült, sőt a sürü szemlesütögetésből biztatást érzett, némi várakozásra intette a fehérnépeket. Gyors tempóban felkereste a közelben lakó anyját. Megkérdezte tőle, van-e kifogása a házassága ellen. Az anya nem támasztott akadályt. A fiatalember perceken belül ismét a várakozó fehérnépeknél termett. Néhány szó után létrejött az életre szóló egyezség. A leány ottmaradt Csinódon. A fiatalember bevezette a házába. A júniusi langyos éjszakát már együtt töltötték. Az egyedül maradt nagynéni magányosan ballagott Egerszék, majd másnap Moldva felé. Hazaérve először azt mondta a leány szüleinek, hogy leányuk bubát növelni maradt Csinódon. Egy hét múlva árulta el az igazságot. Egy hónapi együttlakás után a fiatal pár a fiatalember csinódi hozzátartozóival egy