Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)

TÁRSADALMASULÁS

Az orvos ritkán tartott velük. A hegyekbe indulók vittek magukkal gyógyszert, oltóanyagot, kötszert. Az oltóanyaggal ingyen oltották a gyermekeket. A kivitt gyógyszereket a rászorulók helyben megvehették. így nem kellett a csíki falvak patikáiba elgyalogolniuk. A csíkszentgyörgyi egészségház dolgozói mielőtt „kiszálltak" volna a hegyekbe, faszállító szekeresekkel kiüzentek, hogy mikor mennek, a megadott helyre melyik házból kik jöjjenek el oltásra, terhesgondozásra, csecsemőszemlére stb. Általában mindig eljöttek azok, akiket hivattak. Rajtuk kívül megjelentek az éppen betegeskedő csinódiak és egerszékiek is, hogy bajukat orvosolhassák. Sem Csinódon, sem Egerszéken nem volt egészségház. Ezért a Csíkszentgyörgyről érkező „gyógyítók" két magánháznál végezték el a vizsgálatokat, oltásokat. Csinódon a Tankó Valériaként emlegetett Tankó Andrásné Kolcsár Valéria nyitotta meg házát a betegek, a beidézett terhesek és kisgyerekes anyák, illetve a velük foglalkozó egészségügyi dolgozók előtt. Az Őrház pataka északi végén lakott, a későbbi templommal átellenben, a hajdani Kati csárda telkén. Egerszéken a Tankó Johanna néven emlegetett Tankó Károlyné Kolcsár Johanna adott helyet az egészségügyi tevékenységnek. Az Egerszék pataka és a Csinód pataka összefolyása táján lakott, abban a házban, amelyet a XXI. század elején Póra János birtokol. A két csángó asszony felváltva befogadta az „egészségügyieket". Főzött nekik. Pácienseik megvizsgálására, kezelésére szobát biztosított. Az orvost és az egészségház vezetőjét a csíkszentgyörgyi néptanács közmunkásai szekérrel vitték Csinóra és Egérszékre. Legtöbbször Nyírő János volt a szekeres. Tavasztól őszig az egészségügyi utasok vidáman üldögéltek a zötyögő szekéren. Élvezték a táj szépségét, a jó levegőt, a szekérdeszkákat kitöltő sarjúszéna illatát. Télen azonban sokat fagyoskodtak. Indulás előtt téglát melegítettek a lábuk alá. Megérkezésükkor Valéria vagy Johanna asszony forró burján teával és melegített lábvízzel várta őket. Fedett, fűtött helyre érve lábbelijüket levetették és lábaikat egy ideig meleg vízbe tették, hogy ellensúlyozzák a 20-25 fokos hidegben eltöltött három órás szekerezési idő kedvezőtlen hatását. A rendszeres havasi egészséggondozások alkalmával a szentgyörgyi egészségház vezetője legtöbbször elment a csinódi vagy az egerszéki iskolába. Megnézte a gyerekek torkát, hátát, meghallgatta szívverésüket, tetüt keresett a hajukban. Ha kellett, lázat mért. Oltást adott be torokgyík ellen. A rendszeres és megtervezett havasi „kiszállásokon" kívül néha rendkívüli alkalmak is adódtak, amikor ki kellett menni a csángó tanyavilágba. Andrásné Dónáth Gizella egyszer a községi orvossal együtt szilveszter éjszakáján szánkózott ki Menaságon át Csobányosba, mert járvány volt.