Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)

TÁRSADALMASULÁS

hosszúsága is egy méter. Az egerszéki erdészek szerint az efféle nagyságú farakás egy ürméter fát jelent. A fakepét a családok nyár végén és kora ősszel kihordják az Uz menti és az egerszéki „főútvonal" mellé, ahol néhány hétig szárad, és ahonnan októberben a plébános által fogadott teherautó vagy traktor elszállítja Csíkszentgyörgyre. A plébánosnak adandó fát több család egymás közelében rakja le. Általában egy-egy patak vagy egy-egy házcsoport fája kerül egy rakodási helyre. A távoli tanyákról azért kell a főútvonal mellé hordani a fakepét, mert a Csíkszentgyörgyről érkező szállító jármüvek az októberi sártengerben nem tudnának bemenni a patakokba, különösen nem a távoli tanyák udvarába. Egy-egy esztendőben 8-10 teherautónyi fakepe jut el Csínodról és Egerszékről a csíkszentgyörgyi plébániára. Kulturális önszerveződés Iskolák létrehozása, tanítás Az Úz-völgyi hegyi tanyák gyermekei az 1910-es, az 1920-as és az 1930-as években leginkább nem jártak iskolába. Amelyik család szükségesnek érezte, hogy gyermekei megtanuljanak írni, olvasni, számolni, és lehetősége is volt rá, hogy ennek érdekében tegyen valamit, néhány télen elküldött egy-két gyermeket Gyimesbe, a megőrzött hajdani házba, vagy egy ott lakó rokonhoz, hogy valamelyik gyimesi iskolában ismerkedjen meg a tudományok alapjaival. A tanyai népesség kulturális önszerveződése Csinódon és Egerszéken az 1930-as évek végén jutott el oda, hogy a havasi gyermekek legalapvetőbb szintű helyi oktatására megtörténjenek az első kísérletek. Hivatalos iskolát hiába reméltek a „helybéliek". Sem az egyház, sem a község, sem az állam nem érzett különösebb indíttatást akkortájt arra, hogy iskolát építsen, iskolát tartson fenn, tanítót fizessen a csinódi és az egerszéki csángók gyermekei számára. Ezért az Úz-völgyi tanyák lakói is azt a módszert alkalmazták, amit más tanyás területek lakosai a XIX. században és a XX. század elején már kipróbáltak: lakóházak bérelt szobáiban szervezték meg a tanítást, nem föltétlenül szakképzett, alkalmi, az érdekelt családok által fizetett tanítókkal. Az egerszéki és a csinódi népi emlékezet több korai iskolaszerű tanítási helyről tud. Általában nem voltak hosszú életűek. Egy-két télen működtek 1939-1940 táján. Tankó Árpád Egerszéki házának nagyszobájában nem csak miséket tartott a pap, hanem átmenetileg iskolai tanítás is folyt. Csíkszentgyörgyről