Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)
TÁRSADALMASULÁS
Temetők Családi temetők Annak ellenére, hogy az Úz-völgyi tanyák fölöttébb messze estek a környező történelmi falvaktól, ahol a havasi halottakat hivatalosan temetővé nyilvánított sírkertekben el lehetett volna temetni, viszonylag későn, az első tanyák létrejötte után fél évszázaddal merült fel határozottan a havasi köztemetők létrehozásának igénye és szükségessége. Ez a különös késlekedés azzal magyarázható, hogy a gyimesi eredetű csinódiak, egerszékiek, gyürkeiek egyáltalán nem érezték idegennek azt a Székelyföld legkülönbözőbb területein 214 fellelhető régi szokást, hogy halottaikat a saját birtokukon, a ház körüli kaszáló arra alkalmas részén, családi sírkertben temessék el. Az egyház papjai, különös módon, bizonyára valamiféle transilván életbölcsességgel, nem ellenezték az efféle szerteszét temetkezést, sőt aktívan közreműködtek a temetési szertartások lebonyolításában. Az egyház temetéssel kapcsolatos törvényeiből azt a mozzanatot, elemet ragadták ki, hogy a sírhelynek megszentelt földnek kell lenni. Ezért, ha valakit a kertjében kellett eltemetniök, először megszentelték a földet, körülbelül úgy, mintha új temetőt nyitnának. Ezek után különösebb akadályát nem érezték a temetési szertartás elvégzésének és a sírba tétel gyakorlati végrehajtásának. A XX. század első felében, ha valakit magányos sírban, vagy néhány sírós családi temetőben temettek el, a papok a csíkszentgyörgyi anyakönyvben legtöbbször a havasi határrész nevét tüntették föl a temetés helye rovatban, így került a halotti anyakönyvbe a csíkszentgyörgyi és csíkbánkfalvi hivatalos köztemetők neveivel azonos rangú temetési hely megnevezéseként az Aklos bérce, az Egerszék pataka, a Csinód töve, az Egettvész, a Csángótelep, a Csinód, és az Egerszék. Ha új pap végezte a temetést és némiképp csodálkozott a temetés módján, vagy nagyon pontos akart lenni, akkor az anyakönyv temetési hely rovatába efféle megjegyzést írt: Egettvész - Hortus Valentini Tankó (1933 - Egettvész - Tankó Bálint kertje). Hortus Caroli Fodor in Vallis Úz (1935 - Fodor Károly kertje az Úz-völgyben). A XXL század elején az Úz-völgyben már nem jellemző a családi birtokra temetkezés. Csinódon és Egerszéken 1956 óta van hivatalosan kijelölt köztemető. Azóta a meghalt csinódiak és egerszékiek nagy többségét a két közös temetőbe temetik. Családi emlékekből kideríthető, hogy az 214 A Knrondi-hegy (Pálpataka és Fenyökút) családi temetősírkertjeinek említése: BÁRTH János 2001/a. 125. A Nyikó menti családi temetőkre: SZENTANNAI Mózes 1999. 35., 188-259. A székelyföldi néhány sírós családi temetők kérdésköre az 1990-es évek eleje óta foglalkoztat. Összefoglaló tanulmányom megírása azonban még várat magára. így a témával kapcsolatos székelyföldi terepmunkám jegyzeteit egyelőre gyüjtőfüzeteim, fényképfelvételeimet filmtekercseim őrzik.
