Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)
TÁRSADALMASULÁS
A takarókaláka elsősorban „fehérnépek" összesegítő közös munkáját jelenti, amelynek során megforgatják, majd összegyűjtik a lekaszált szénát. Egy-két férfi is kell a közös tevékenységhez, mert az összehordott szénát ők rakják baglyába. A takarókalákát legtöbbször a kaszálókaláka másnapján, vagy egy ahhoz közeli napon tartják. Nem föltétlenül azok az asszonyok vesznek benne részt, akiknek férjei a kaszálókalákában dolgoztak. A részvétel indítéka ebben az esetben is a tartozás tudata vagy a segítés szándéka. A kalákabeliek étkeztetése ugyanúgy történik, délben és este, miként a kaszálókaláka alkalmával. Ha a kaszáló közel van a házhoz, délben is az udvarban étkeznek alkalmi asztalnál, ha néhány száz méterre, vagy annál még távolabb fekszik a kaszáló, akkor a kalákát szervező család nőtagjai kiviszik az ebédet, az edényeket és az evőeszközöket a szénatakarás helyszínére. Reggelit legtöbbször azért nem esznek a kaláka résztvevői, mert a takarókalákát később kezdik, mint a kaszálókalákát. Néha 9-10 óra is van, mire belekezdenek a munkába, mivel meg kell várni a vízharmat fölszáradását. 203 A délelőtti órákban a fehérnépek favillákkal megpallják, vagyis megforgatják, délután pedig fagereblyékkel összegyűjtik a szénát, hogy a férfiak buglyákba rakhassák a télire való kóstol. Előfordul, hogy a takarókaláka valamelyik résztvevője nem a nála végzett szénacsináló munka viszonzásaként dolgozik, hanem valamiféle más tartozását törleszti. Például, ha nincs igásfogata, a saját szénája hazaszállításáért vállalja, hogy tevékenykedik a takarókalákában. A csinódi és az egerszéki csángók kalákáihoz hasonló kaszáló- és takarókalákákat szerveznek a bánkfalviak is, amikor csinódi kaszálóikon akarnak szénát kaszálni és szénát takarítani. Reggel jönnek Bánkfalváról traktor húzta vontatókocsival vagy szekérrel és este mennek haza. Délben szalonnát, előre megsütött disznóhúst, kenyeret esznek. A kapálókaláka nem olyan fontos és nagy jelentőségű esemény, mint a kaszálókaláka vagy a takarókaláka. Inkább amolyan asszonyvígasság, fehérnépek pletykálkodási alkalma. Az Uz-völgyi tájon fölöttébb kevés földet művelnek. A szántó parcellák többségében krumplit, azaz pityókát termesztenek. A kaszálókkal, gyöpes területekkel körbevett pityókaföldek végtelenül kicsik. Legtöbbször 2-3-5-10 ár területűek. Ekkora földecskéi például az Alföldön, ahol kataszteri holdakban számolják a krumpli vetést, a tulajdonos unalomból megkapál. Nem úgy az Uz-völgyben. Ott a kis pityókaföldek megkapálására, másodolására, fészkelésére, vagyis töltésére is kalákát szerveznek, hogy az unalmas és derékfájdító kapálás vidámabban teljen. A pityókaföldek annyira kicsik, hogy 4-5 kalákázó asszonynak fél napnál tovább nem tart a megkapálásuk. Ezért délelőtt egyik asszonynál, délután 203 A vízharmat a köznyelvi harmatnak felel meg. Párja a hóharmat kifejezés, amely a Székelyföldön a zúzmara neve.
