Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)

TÁRSADALMASULÁS

egy másik asszonynál kapálnak kalákában. Délben az első asszonynál ebédelnek, estefelé a második asszonynál vacsoráznak. A kalákabelieket foglalkoztató gazdasszony főz. A munka résztvevői legtöbbször udvari asztalnál esznek. A legkülönbözőbb ételek valamelyike kerülhet asztalra, például: pityókatokány hússal, húsos leves disznyólábbal, szalonnán sült tojásrántotta stb. Az ételhez pálinka is jár. Jeles összesegítő munkának számított a mosókaláka, vagy régiesebb nevén a szapulókaláka. A gazdasszonyok olyankor rendeztek szapulókalákát, ha nagymosást kellett végezniök, pl. ha ágyneműt, lepedőket, szőnyegeket, térítőket, kenderből szőtt liszteszsákokat, pityókászsákokat, új kenderés lenfonalat kellett mosniuk. Négy-öt-hat asszony vett részt a szapulókalákában, amelyet legtöbbször hétfőn vagy csütörtökön tartottak. Pénteken szinte soha nem rendeztek kalákát, mert a péntek böjti nap lévén, a kaláka résztvevői nem ehettek volna húst. Közbevetőleg érdemes megjegyezni, hogy a XXI. század elején mosókaláka nélkül is, a csinódi és az egerszéki asszonyok hétfőn mosnak. Hétfőn délutánonként az Úz-völgyi tanyavilág szinte minden udvarán száradó ruhákat fúj a szél. A szapulókalákába igyekvő asszonyok mosószéket, mosósulykot vittek magukkal. A ház közelében a patakban mostak. Mosószéken ütték a ruhát. Időnként rázták a vízben a tisztítandó textíliát, hogy tiszátódjék ki a lúgtól. A patakot deszkákkal hidalták át. Azokra álltak a ruhát öblítő kalákabeliek. Ha megtisztult a ruha, az udvaron felállított meghántott rudakra terítették száradni. A XXI. század elején több udvarban is látható fekvő rudakból komponált szárítószerkezet, amely valószínűleg egy ezermester újításaként terjedt el a XX. század utolsó évtizedeiben, mert példányai különös módon fölöttébb hasonlítanak egymásra. Szapulókalákát télen is rendeztek. Ha nagyon hideg volt, a ruha is megfagyott. Fazékban meleg vizet vittek le a patakhoz, hogy az asszonyok sulykolás közben abba mártogassák elgémberedett kezüket. A befagyott patakon „hosszában" több méteres léket vágtak a férfiak. Emellé a jégre állították az asszonyok a mosószékeiket. A hosszú lékben rázták, öblítették a ruhát. A szapulókaláka reggeltől délutánig tartott. Amikor a ruhák már száradtak és a munka befejeződött, a gazdasszony megvendégelte a kaláka résztvevőit. Házilag főzött rizspálinkával és kései ebéddel kínálta őket. A közös ebédelésnél felszolgálhatott például töltelékes káposztát, túrós puliszkát, túrós málét, lerakott vagy vajlerakott puliszkát. Utóbbi úgy készült, hogy a puliszkát vajval öntötték le.