Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)

TÁJ, NÉP, TÖRTÉNELEM

szélén felrobbant aknákról, az újabb és újabb halottakról, a sebesültek szenvedéseiről. A visszavonuló magyar katonákat követő oroszok mély nyomokat hagytak a Felső-Úz-völgy csángóságának emlékezetében. A Csíki-medence felé tartó orosz katonák némely csoportjai körülbelül két hétig jártak-keltek a csinódi és az egerszéki tanyák tájékán. Kényük-kedvük szerint öltek, erőszakoltak, fosztogattak. Minden indok nélkül agyonlőttek csángó parasztokat. Megerőszakoltak asszonyokat, lányokat. Elhajtották, levágták a megtalált állatokat. Az egyik Őrház patakai családnak 1944 nyarán, az orosz betörés előtt 8 fejős tehene, 1 pár ökre, 1 pár lova, sok tinaja, borjúja, 50 juha volt. Mire az oroszok elvonultak, a családnak egy jószága sem maradt. Hadtörténeti emlék maga a moldvai határig vezető Uz-völgyi út. A Románia 1916 végi elfoglalásában kulcsszerepet játszó Mackensen német tábornok parancsára már az első világháború idején elkezdték töltögetni, építeni. Kővel azonban nem burkolták. A Rugát szerpentinjeit viszont elkészítették. A sömlékes helyeken boronafákat fektettek le. A népi emlékezet szerint talján és cseh katonák is serénykedtek az Úz-völgyi közlekedés könnyebbé tételében. Legteljesebb, leghasználhatóbb formájában az 1940-es évek első felében a magyar katonai hatóságok építették meg munkaszolgálatos katonák közreműködésével. A szükséges követ Egerszék bütejin, a Kösorka nevű helyen fizetett munkások bányászták, és fizetett gyimesi, kósteleki, egerszéki és csinódi fuvarosok szekerekkel hordták az út közelébe. A zsidó útépítő kényszermunkások a meghegyezett keskeny köveket hegyükkel lefelé szorosan egymás mellé állogatták. így jött létre a kövezett útburkolat. Az út építői Aklosban, Baglyod tövében, a Rugát alatt barakkokban laktak. 1945-től az ezredfordulóig a hajdani hadi út fokozatosan romlott. Tulajdonképpen a gyakran közlekedő, farönköket szállító óriás teherautók tették tönkre. Rendszeres javítás híján fél évszázad alatt az út némely szakasza helyén olyan terep keletkezett, amely alig különbözik az Orbán Balázs által leírt és fentebb bemutatott XIX. századi, közlekedésre használt tereptől. Az első világháború idejéből, illetve a XIX. század végéről, a XX. század elejéről származó hadtörténeti emlék Csinód területén az Őrház pataka helynév. Az őrház névvel jelzett patakot és völgyet korábban valószínűleg másként hívták. Talán éppen Fenyő pataká-nak. Erre utal, hogy a patak eredetének tájékát az Úz feje, Egerszék feje helynevek mintájára Fenyőfejé-nek nevezik. Az Őrház pataka helynév annak emlékét őrzi, hogy a Fenyőfeje felől érkező patak „alsó" szakasza mellett, a mai csinódi templom közelében Póra András mostani háza tájékán az első világháború