Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)
CSÁNGÓ NÉPESEDÉSTÖRTÉNET ÉS A TANYAHÁLÓZAT KIALAKULÁSA AZ ÚZ-VÖLGYBEN
Miből adódik, mivel magyarázható ez az ellentmondás? Bizonyára egy szemléleti különbség okozza a bonyodalmat. Ez a szemléleti különbség a magyar tanyai népesedéstörténet egyik sarkalatos elméleti kérdésével van összefüggésben. A kérdés így fogalmazható meg: Van-e különbség a „tájra érkezés", a „tájra kerülés" és a tanyaépítő letelepedés időpontja között? A válasz egyértelmű: van, illetve lehetséges. Az Uz-völgyi csángók gyakran fogalmaznak úgy, hogy apjuk, öregapjuk egy meghatározott időpontban „került a vidékre". Ez a „került a vidékre" kifejezés nagyon sokféle lehetőséget takar. Például azt, hogy a szóban forgó személy elvállalta valamelyik székely falu havasi pásztorságát. 189 Nyaranta családjával az esztenán tanyázott. Télre hazament Gyimesbe, vagy valamelyik környező faluban húzódott meg. Jelentheti azt is, hogy a gyimesi csángó kaszálót vett az Úz-völgyben, szénát takarított rajta, amelyet ősszel és tél elején feletetett, majd hazament Gyimesbe. Jelenthet ezen kívül olyan esetet is, amikor a gyimesi csángó kaszálót bérelt valamelyik csíkszentgyörgyi gazdától és azt a legkülönfélébb módokon hasznosította. A „került a vidékre" kifejezésnek mindezek a tartalmi elemei magukban hordoznak valamiféle ideiglenességet, átmenetiséget, és az esetek többségében messze állnak a „letelepedett" kifejezés tartalmától. Havasi farmtanyák alapításával együtt járó letelepedésről akkor beszélhetünk, ha az áttelepülő család az új lakóhelye gyanánt kiválasztott havasban 1. magánbirtoklású kaszálót vásárol, 2. a kaszálón felépíti a havasi életvitelhez szükséges épületeket, 3. régi lakóhelyét elhagyva állandóképpen beköltözik a kaszálón létrehozott tanyai épületekbe. A „tájra kerülés" és a „letelepedés" között a XIX. század és a XX. század fordulója tájékán, több család esetében hosszú évek telhettek el. Ezért mutatkozik különbség az „érkezési" idők tekintetében a Tankó Árpád följegyzései által is tükrözött „hagyomány" és a tudományos elemzés eredménye között. A „hagyomány" legtöbbször a „mikor került az Uz-völgyi tájra" kérdésre adott válasz. Ezért régebbi. Ezzel szemben a tudományos módszerekkel vizsgálódó településkutató a „letelepedés", a tanyateremtés XX. század eleji időpontját tekinti mérvadónak a táj tanyatörténetében és népesedéstörténetében. A „tájra kerülés" és a „letelepedés" közötti jelentős időkülönbségre ismét a lesődi Fodorok fentebb már bemutatott családtörténetéből hozhatjuk a legjobb példát. Tankó Árpád feljegyzéseiben azt olvashatjuk, hogy Fodor György 1903-1904-ben „telepedett le" Lesődben. Ez az adat sajnos nem 189 Pl. Csíkkozmás falu közbirtokossága is gyimesi pásztort fogadott havasi csordapásztornak 1924. január 29-én. Tankó Péter gyimesfelsőloki lakos személyében. A gyimesi pásztor családjával együtt őrizte és gondozta a havasban járó „két" csordát. HMK. CSDK. 164. 385. Csíkkozmás közbirtokosságának jegyzőkönyve, 1899-1925.
