Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Tanyák és szállások – Falvak és városok - Gráfik Imre: Gondolatok a tanyákról – egy el nem készült néprajzi dokumentumfilm kapcsán
László kivitelezésével —, s a földművelés, állattenyésztés, méhészet, település, halászat, kisipar és közlekedés egyes témáinak tervszerű előkészítésével eddig mintegy 3000 méter keskenyfilmfelvétellel rendelkezünk”.8 Nem hallgatható el azonban, hogy az 1970-es évek elején a technikai feltételek tekintetében a néprajz, a múzeológia terén még meglehetősen korlátozottak voltak a lehetőségek. Mindez azonban nem gátolta meg, hogy a Néprajzi Múzeum munkatársai, közöttük a Szabadtéri Néprajzi Múzeum megvalósításán dolgozók9 ne éljenek a képi dokumentálás nehézkes, de hiteles dokumentációt nyújtó filmes adatrögzítésével. Az 1980-as évektől a filmforgalmazás és a televízió ismeretterjesztő igénye felvetette a néprajzi film műfaji kérdését is, melynek megválaszolásába a professzionális filmes szakemberek mellett a néprajzosok is bekapcsolódtak. Időközben a technikai eszközök választéka is nőtt, és a minőségi feltételek is javultak. Mindezek együttesen hatottak a Néprajzi Múzeum keretein belül folyó filmes tevékenységre. Néprajzkutatók, múzeológusok, majd filmes ismeretekkel rendelkező (operatőr, technikus, hangmérnök) szakemberek bekapcsolódtak az új technikai eszközök és lehetőségek kihasználásába. Ez utóbbi vonatkozásban mindinkább előtérbe került a professzionális színvonal kérdése. Ebben az időszakban újrafogalmazódott a sokoldalú és hiteles dokumentálás szükségessége, és jelentkezett ezzel egyidejűleg a kereslet a közművelődési, közönségszolgálati igények változatos vizuális kielégítésére. Ennek során alapvető követelménnyé vált a szakmai dokumentálás és a tudományos ismeretterjesztés közötti egyensúly megvalósítása. A néprajzosok, így a Néprajzi Múzeum munkatársai is több, leginkább a Magyar Televízió által készített filmnek lettek szakértői, szakmai konzulensei. Ebbe a folyamatba illeszkedett az a speciális kutatási program is, mely a szabadtéri néprajzi múzeumbeli tájegységi munkálataimhoz kapcsolódóan vette kezdetét az 1970-es évek második felétől. Ekkor kaptak kutatásaimban a tanyákra vonatkozó módszeres adat- és dokumentum felvételek hangsúlyos szerepet (lásd a Néprajzi Múzeum Etnológiai Adattár F. 285141-285200 Karcag, Debrecen és Nyírtelek térségének, valamint az F. 287628-287680 Szarvas külterületének tanyáiról készült fényképeket). A terepmunka során Papp János operatőri és Gyerkó Tibor fotográfusi közreműködésével igyekeztünk rögzíteni a különböző alföldi tanya típusok, illetve változatok települési, építkezési sajátosságait, valamint az életmód, illetve életforma hagyományos formáit és változásait. A szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum Alföldi mezőváros tájegységi telepítési tervében természetesen nem volt meg a lehetőség a különféle tanya típusok, illetve változatok megjelenítésére.10 * A tanyaképződés egyes folyamataival, valamint a tanyák egy csoportjának jelenével önálló feldolgozásokban foglalkoztam." Közbevetőleg jegyzem meg, hogy a tanya, illetve a tanyák kialakulásának, az egyes tanyatípusok alakulástörténetének problematikája — az 1980-ban megjelent 8 TÁLASI Istán 1955. 10. 9 Vö. BALASSA M. Iván 1997. 10 Vő. GRÁFIK Imre 1987a, 1987b, 1989. " Lásd: GRÁFIK Imre 1981c, 1985b, 1986, 1988, 1995. 73
