Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Tanyák és szállások – Falvak és városok - Gráfik Imre: Gondolatok a tanyákról – egy el nem készült néprajzi dokumentumfilm kapcsán
GRAFIK Imre Gondolatok a tanyákról — egy el nem készült néprajzi dokumentumfilm kapcsán A Bárth Jánost köszöntő kötet előkészületei során, a megtisztelő felkérést követően újfent eszembe jutott egy már-már feledésbe merült filmes forgatókönyv kézirata. A kapcsolódás több ponton is tényszerű. Egyrészt mindkettőnknek tanára volt a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Tárgyi Néprajzi Tanszékén Tálasi István, akinek tanítása és eredményei néprajztudományunkon belül megkerülhetetlenek a tanyával kapcsolatos vizsgálódásokban. Másrészt Bárth János sokoldalú és gazdag munkásságában jelentős helyet foglal el a tanyakutatás.1 A felidézett forgatókönyv az 1980-as évek elején fogalmazódott meg, s célja a magyar tanyák néprajzi dokumentum jellegű bemutatása volt. Ez alkalommal talán nem lesz tanulságok nélküli felvázolni a forgatókönyv megszületésének előzményeit, s kisebb részletek felidézésével a tervezett film szerkezetét, illetve főbb tartalmi elemeit. E sorok írója 1970-ben kezdte pályáját a budapesti Néprajzi Múzeumban. Segédmúzeológusi beosztásban végzett tevékenységem a gyűjteményi munka mellett hamarosan összekapcsolódott a központi Szabadtéri Néprajzi Múzeum programjával. Akkor ugyanis a magyarországi központi Szabadtéri Néprajzi Múzeum előkészítési munkálatai a Néprajzi Múzeumban, az úgynevezett Falumúzeum Osztály keretében folytak. Annak ellenére, hogy a településnéprajz és a népi építészet nem tartozott érdeklődési körömbe, több körülmény is oda vezetett, hogy rövidesen e tárgykörben (is) megkezdtem a kutatásokat. Hoffmann Tamás a Néprajzi Múzeum főigazgatója, s egyben a — magunk között röviden csak skanzennek nevezett — szabadtéri néprajzi múzemi program vezetője, több fiatal múzeológust bevont az előkészületi feladatokba, illetve néhány pályakezdőt — idősebb múzeumi munkatárssal együtt vagy önállóan is — megbízott az úgynevezett tájegységi munka végzésével. Egyik indoka föltehetően az volt, hogy várhatóan, illetve tervezetten rendkívül kiterjedt és sok időt, fáradságot igénylő terepmunkára lehetett számítani. Természetesen figyelembe vette a kollégák érdeklődését, de felderítette a családi gyökereket is, s akinél bizonyos táji kötődéseket talált, igyekezett azokat, szakmai érdeklődést felkeltve felerősíteni. Én ugyan dunántúli születésű és büszke pannóniai nevelkedésű vagyok, de nagyszüleim alföldi, Békés megyei (anyai ágon Endrőd, apai ágon Szarvas) származása révén kerültem abba a helyzetbe, hogy felkínáltatott számomra először az úgynevezett Dél-Tiszántúl, majd Tiszántúl, később az Alföldi mezőváros tájegység (ez utóbbi a Duna-Tisza közét gondozó Égető Melindával közösen) kutatása és telepítési tervének készítése.1 2 Nem hallgathatom el, hogy a feladat, mely nem volt éppen könnyű, több vonatkozásban is meghatározta szakmai pályafutásomat, s jelentős mértékben hozzájá1 Összefoglalóan lásd: BÁRTH János 1996. 2 Lásd összefoglalóan: GRÁFIK Imre 1987a, illetve 2001. 61-62. 71
