Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Történeti források néprajzi megközelítésben - Deáky Zita: A veszettség kérdése Magyarországon a 19. század elején
részéről még akkor is, amikor már más betegségek gyógyításából hivatalosan kiszorultak a laikus gyógyítók. A 19. század közepére az orvostudomány már határozottabban megvonta a határait, és az egészségügyi igazgatás is egyre határozottabban lépett fel a kuruzslók- nak minősített emberek ellen. Ekkor fordult a laikus gyógyítók egy része kérelmeivel a Helytartótanács Egészségügyi osztályához, hogy tevékenységüket hivatalosan is elismertessék, sőt állami támogatásra tegyenek szert. Az 1830-as évektől szaporodtak meg azok a helytartótanácsi beadványok, amelyekben a folyamodók hivatali engedélyt kértek ahhoz, hogy saját csodaszereikkel vagy módszereikkel a szegény népet gyógyíthassák. Közöttük jelentős számban a veszettorvosok voltak, „...nincs ország, sőt nincs környék, mellynek titkos dühelleni gyógyszere ne lenne, nyilvános bizonyságul annak, milly igen kétségben tétováz e tekéntetben orvosi tudományunk, és milly bizonytalan e részben gyógymódunk...” — írta erről Schönbauer József (1814—?) 1838-ban az Orvosi értekezés az ebdühről című disszertációjában, és megfogalmazta ő is az alapvető problémát.24 Ebben az időszakban vált nálunk is híressé Lalich József laikus gyógyító, aki vidéki tanítóként számtalanszor szembesülhetett az emberek kiszolgáltatottságával és az orvosok tehetetlenségével. A szlavóniai Verboszkón tanító Lalich 1808 óta foglalkozott veszett emberek és állatok gyógyításával, és messze földön híressé vált gyógymódjával és eredményeivel. Olyannyira, hogy V. Ferdinánd parancsára az 1840. január 30. B. 489. számú rendelet értelmében a Monarchia valamennyi településén az előforduló veszettségi megbetegedésekben az ő eljárását kellett kipróbálni, és az eredményekről jelentést készíteni. így válhatott egy laikus gyógyító — a korabeli besorolás szerint kuruzslónak minősült volna — a Helytartótanács és az uralkodói körök, azaz a hatalom propagálásával és támogatásával országos hírűvé. Laikusként elérte, hogy orvostudorok alkalmazták receptjeit és javallatait, és eredményeikről, tapasztalataikról kötelező érvénnyel jelentéseket írogattak az egészség- ügyi igazgatás számára. 1840-re ugyanis az Egészségügyi osztály minden megyei főorvosnak elküldte írásban a Lalich-féle gyógymód receptjét, és utasította őket, hogy veszettség esetén próbálják meg azzal a gyógyítást, és az eredményről küldjenek jelentést a Helytartótanácshoz.25 Sőt az eredetileg németül írt Lalich-féle füzetet a megyék rendelésére a neves és köztiszteletben álló Veszprém megyei főorvos, Cseresznyés Sándor 1840-ben lefordította. A Rövid oktatás Lalich József Horvát orsz. Verboszkó m. városi iskolamester úr veszettséget és mérges kígyók harapását csalhatatlanul gyógyító módjáról című munka az Európa-szerte az ókortól ismert 24 SCHÖNBAUER József 1838. 27. 25 így Kovács Antal megyei főorvos 1846. március 1-én jelenti Szabadkáról, hogy a Helytartótanács utasítása értelmében, ha szükség lesz rá, ő is kipróbálja a veszettség elleni Lalich-féle gyógymódot: „A dühös állatok marása eseményeiről. E folyó évben ennek egy példája se jött elő, — mely borzasztó betegségnek ne talán előfordulandó eseteinél » leg-felsőbb Kegyelmes parancsolatoknak következtében, melyek a Nagy Méltóságú Királyi magyar Helytartó Tanács utján 34340-ik szám alatt kelt kegyes Intézvényeivel 1844-ik év, Szt. Mihály hó 17-én ide érkeztek Lalics Jozef oskola Mestertől ajánlott gyógymódot egész terjedelmében megkisirlendem, melynek üdvös sikere felöl a T. Tanácsnak tiszti jelentésemet átadom.” Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban MOL) C 66 Dep. san. 19. kf. 23. 1846., - Az 1847-1848-ban beküldött főorvosi jelentések a Lalich-féle gyógyítás eredményeiről a MOL C 66 Dep. san. 14. kf. 1-15. tételszám alatt olvashatók. 60
