Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)

Egy tudomány forrásvidékén - Voigt Vilmos: Újabb adatok a magyar folklór forrásismeretéhez

egyben múzeum és archívum is — ám folklorisztikai szempontból ragyogó kezdetei ellenére sem teljes. A Kiss Áron Magyar Játék Társaság évtizedek óta a magyar játékkutatás középponti társadalmi szervezete, ám ennek nincs önálló archívuma vagy rendszeres kiállítási lehetősége.10 Szerencsére a Néprajzi Múzeum adatainak és gyűjteményeinek felhasználásával készült viszont a legtöbb új, a magyar gyermekfolklórt bemutató kiadvány. Egyébként a Nemzeti Múzeum, az Iparművészeti Múzeum, sőt egészen különös gyűjtemények is őriznek fontos, a gyermekfolklórt reprezentáló gyűjteményeket. Inkább turisztikai célból létesült az utóbbi évtizedekben országszerte is sok „baba-múzeum”, „gyermekbaba-múzeum” vagy éppen Játékmúzeum”. Ezek anyaga különböző, ám majd mindegyikben vannak érdekes „tárgyak” is. Legnevezetesebb köztük Moskovics Éva baba-gyűjteménye, amely Székesfehérvárott külön kiállításon látható.

A Néprajzi Múzeum sok évtized óta tervbe vette, hogy közzéteszi tárgyai egy- egy csoportjának „teljes” jegyzékét (katalógusát, kataszterét). Ez azért fontos feladat, mivel ily módon a tárgyak kézbevétele nélkül is képet kap az érdeklődő e gazdag anyagról.

Noha ez mindig is köztudott volt, mégis csak az utóbbi évtizedben, Selmeczi Kovács Attila szerkesztésében (1993-tól kezdve) láthatott napvilágot a Catalogi Musei Ethnographiae - A Néprajzi Múzeum tárgykatalógusai gazdagon illusztrált kiadványsorozata. Közöttük folklorisztikailag mindmáig a legjelentősebbek:

2. Szacsvay Éva: Üvegképek. Budapest, 1996.

6. Gráfik Imre: A nyereg. Budapest, 2002. (főként művelődéstörténeti szempontból)

7. Sáfrány Zsuzsa: A tükrös. Budapest, 2003.

Érthető okokból a szép múzeumi tárgyak ilyen bemutatására hamar és hangsúlyozottan került sor. Voltaképpen már Györffy Istvánnak a cifraszűrről készített, csodaszép könyve is ilyen célt szolgált. Majd Viski Károly szorgalmazta ilyen kiadványok megjelentetését. A Magyar Népművészet című kiadványsorozat idővel más jellegű anyagot is közölt, ám mindmáig a legfontosabb ilyen publikációk itt láttak napvilágot. Ezek közül folklorisztikailag a legjelentősebbek voltak:

I. Bátky Zsigmond: Rábaközi hímzések I. Budapest, 1924.

II. Györffy István: Szilágysági hímzések. I. Budapest, 1924.

III. Madarassy László: Vésett pásztortülkök. Budapest, 1925.

IV. Kemény György: Mézeskalácsok I. Budapest, 1925.

Vili. Györffy István: Hímes tojások. Budapest, 1924.

XII. Viski Károly: A bakony-balatonvidéki kőépítkezés. Budapest, 1926.

XIII. Gönyey Sándor: Drávaszögi hímzések. Budapest, 1944.

XVI. Manga János: Egy dunántúli faragó pásztor. Budapest, 1954.

XVII. Domanovszky György: Mezőcsáti kerámia. Budapest, 1953.

10 Aktuális tevékenységéről a Forgó. A Kiss Áron Magyar Játék Társaság lapja (Budapest, 2000-től) ad képet. A Kiss Áron Társaságnak és a Szórakaténusz Játékmúzeumnak régebben több, rendszertelen, illetve folytatás nélkül maradt kiadványa is volt.

530