Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Egy tudomány forrásvidékén - Voigt Vilmos: Újabb adatok a magyar folklór forrásismeretéhez
kazettákat is. Ám nincs teljességre számot tartható temető- és sírjel-gyűjtemény, a vallásos ponyvanyomtatványok pedig nem itt, hanem a könyvtárban találhatók. A felajánlott fogadalmi tárgyak {offerek) a népi kismesterség-gyűjteményébe kerültek. A magyar néprajzi kutatásba Viski Károly vezette be a „hagyomány tárgyai” megnevezést, értvén ezen azokat a tárgyakat, amelyek funkciója a folklórhoz, főként a néphithez és népszokásokhoz kapcsolódik (mondjuk a lucaszéktől és a húsvéti tojásoktól a frászkarikáig vagy az aratókoszorúig). Ilyen külön gyűjtemény is van a Néprajzi Múzeumban. Idetartoznak a népi gyógyítás tárgyai is, ám e téren legalább ennyire gazdag tárgyi anyagot gyűjtöttek össze orvostörténeti és patikatörténeti múzeumaink. A folklór jellegű adatokat pedig a „Népi gyógyászati archívum” kívánta összegezni. Ez a Néprajzi Múzeumtól függetlenül, más intézmények (pl. Semmelweis Orvostörténeti Múzeum,8 Néprajzi Kutatóintézet) költségvetéséből szerveződött meg, ám máig sem sikerült egységes, teljesnek nevezhető archívumot összeállítani. A népi gyógyításra vonatkozó kiadványok is inkább az említett más intézmények keretében látnak napvilágot. Muzeológiai és múzeumtörténeti okokból külön gyűjtemény a Pásztorművészet. Ebben találhatók a pásztorok által faragott botok, díszített dobozkák, stb. Ezek technikája jól jellemezhető (vésés, betétek, színezés), tematikájuk is egyedülálló (alakos jelenetek, történeti tablók, hazafias képsorok stb.). Köztudott, hogy ez a „pásztorművészet” időben jól körülhatárolható (mondjuk a reformkortól a közelmúltig). Bizonyos egyszerűbb tárgyak az „életmódhoz” tartoznak, ezért nem is ebben a gyűjteményben találhatók, hanem akár a táplálkozás, akár az állattartás, akár textilek gyűjteményeiben vannak. Általában is sok az átmenet, a csak praktikus okokkal magyarázható beosztás a különböző múzeumi gyűjtemények között. Mondjuk a pásztorművészethez hasonló faragott bútorlapok (pl. padtámla-betétek) a bútor-gyűjteményben találhatók. Ugyanitt vannak a vallási motívumokat tartalmazó festett bútorok is. Viszont az ugyancsak ajándéktárgy „szerelmi ajándékok” (mosósulykok, díszguzsalyok, dísz-kapatisztítók stb.) „a hagyomány tárgyai” gyűjteménybe kerültek. A „naiv” művészek képei, szobrai kisebb mértékben kerültek be a Néprajzi Múzeumba. Ezeknek legteljesebb, országos gyűjtőkörű múzeuma a méltán híres kecskeméti Naiv Művészek Múzeuma. Ez is néhány évtizede szerveződött meg, és csak bizonyos mértékig reprezentálja e jelenség történetét, előzményeit.9 (Nem túl sok, ám szép naiv művészeti anyag található a budapesti Magyar Nemzeti Galériában is. Meg magángyűjtőknél, erről azonban nincs áttekintésünk.) A népi gyermekjátékok között a legegyszerűbbtől az igazán szép, miniatürizált tárgyegyüttesekig, (sőt akár ezek rendszeréig) sokféle fokozatot különböztethetünk meg. A Néprajzi Múzeumban igen gazdag tárgyi és más dokumentációs anyag található — többféle gyűjteménybe beosztva — ám mégsincs egyetlen, összesített archívuma a magyar gyermekfolklórnak. A nevezetes kecskeméti Szórakaténusz játékház 8 Az első áttekintés: Képek a gyógyítás múltjából - Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár. Szerkesztette: Antall József. Budapest, 1972. Azóta inkább múzeumi vezető formájában, több nyelven is megjelent hasonló áttekintés. 9 Már ennek megalakulását tükröző áttekintés: Bánszky Pál: A naív művészet Magyarországon. Budapest, 19S4. 529
