Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Egy tudomány forrásvidékén - Voigt Vilmos: Újabb adatok a magyar folklór forrásismeretéhez
VOIGT Vilmos Újabb adatok a magyar folklór forrásismeretéhez* A budapesti Néprajzi Múzeum több mint ötnegyed évszázados története során sokat változott, szervezeti rendszere is gyakran módosult, ám célja változatlan: a magyar népi kultúra megőrzésének és bemutatásának legfontosabb intézménye. Könyvtára a legnagyobb hazai néprajzi közkönyvtár, kiállításai, közművelési programjai, rendezvényei rendkívüli sokrétűek. A magyar tudománytörténetnek köszönhetően nálunk itt található az Európán kívüli népek kultúrájának anyaga (vagyis a múzeum egyszersmind etnológiai múzeum is), és Európa legtöbb népétől is van gyűjteménye. Ezek hátterét is alkotják a múzeum gyűjteményei és adattárai, könyvtára, ám ezek elsősorban mégis magyar vonatkozású anyagot tartalmaznak. Sok évtizedes tervezgetés után e múzeumból vált külön 1972-ben a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum,' közismert nevén a magyar „Skanzen”, amely szintén országos intézmény. (Ennek létrehozása azonban már 1965-ben megkezdődött.) Ez tájegységenként kívánja bemutatni a magyar népi kultúrát, mégpedig a tervek szerint az egész Kárpát-medencéből. Minthogy feladata értelemszerűen az építészet és település, nyilvánvaló módon azonban ehhez kapcsolódóan más jelenségeknek (táplálkozás, szokások, vallási élet stb.) is érzékeltetése, e témakörökben teljes munkát végez: gyűjt, kérdőíveket ad ki, dokumentál, archivál, kiállításaihoz útmutatókat ad ki. Mindehhez jó archívumokkal rendelkezik, amelyek az utóbbi évtizedekre koncentrálnak. Itt van ezen kívül Vargha László gazdag hagyatéka is, amely már a két világháború idejétől rajzokban, fényképekben dokumentálta a magyar népi építkezést. A Szabadtéri Múzeum kiadványai jelentős és rendszeres hozzájárulást adnak a néprajzi muzeológia, néprajzi bibliográfia, gyakran a tudománytörténet kutatásához. Évekkel ezelőtt, Katona Imrével együtt készítettünk egy áttekintést a magyar folklór forrásismeretéhez egy, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Néprajzi Intézetében a néprajz szakos egyetemi hallgatók számára kiadandó „bevezetés” jellegű egyetemi jegyzethez vagy tankönyvhöz. Akkor ez a terv, minthogy mások nem írták meg ő fejezeteiket: kútba esett. Jóval később — sajnos már csak Katona Imre halála után — jelentethettük meg ennek (gyakorlatilag csak az általa írott) első részét. Lásd: Katona Imre - Voigt Vilmos: Folklór forrásismeret. In: Ünnepi kötet Faragó József 80. születésnapjára. Szerkesztette: Deáky Zita. Budapest, 2002. 7-43. (A Néprajzi Látóhatár Kiskönyvtára 8.) Ott is jeleztem, hogy a további részek kiadására is gondolunk. A magam kiegészítései mintegy „betoldásként” készültek Katona Imre (a fentebbi publikációban már olvasható) szövegéhez. Most ebből — a rendelkezésemre álló terjedelemben — azokat a részeket közlöm, az eredeti sorrendben, amelyek így is talán használhatók. Természetesen a hivatkozásokat minimális mértékben adhattam. Talán felesleges is megjegyeznem, hogy az akkori szövegen legfeljebb a minimális stilizálás szintjén változtattam, mivel nem volt szándékom egykori gondolkodásunk utólagos kicifrázása. Viszont az „évek/évtizedek” vagy „e század/múlt század” megjelöléseket úgy írtam át, hogy a mostani olvasó fejtörés nélkül arra jöjjön rá, amit gondoltam. Némi aktuális vonatkozást illetően lásd a dolgozat végén közölt megjegyzést. (Jelen dolgozat a Magyar Tudományos Akadémia - Eötvös Loránd Tudományegyetem Folklór Szövegelemzési Kutatócsoport keretében végzett kutatásokhoz kapcsolódik.) 1 Erről az első jó áttekintés volt: Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szentendrén. Szerkesztette: Kecskés Péter. Budapest, 1989. (idegen nyelveken is). Azóta több, praktikus vezető készült, a szabadtéri néprajzi múzeumnak sok jó kiadványa van. 525
