Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)

Egy tudomány forrásvidékén - Voigt Vilmos: Újabb adatok a magyar folklór forrásismeretéhez

Megismételjük; a Szabadtéri Múzeum tevékenysége az egész magyar nyelvterületet érinti (sőt ezen túlmenően is széleskörű nemzetközi kapcsolattal rendelkezik). A mintaszerűen működő intézmény egyébként is minden elismerést megérdemel. Ma itt keresendők a népi építkezésre, településekre vonatkozó archívumok, és ehhez kapcsolódóan jelentős a ház- és szobabelsőre vonatkozó anyag (bútorok, la­kástextilek), sőt a falusi életben megjelenő kismesterségek, a táplálékok előállítását szolgáló építmények és intézmények (a malmoktól a kemencéig és a szatócsboltig). Minthogy több falusi templom (és ehhez tartozó építmény) kiállítása is e múzeum feladata, viszonylag gazdag a vallási néprajzra vonatkozó gyűjtemény. A múzeumlá­togatók számára készülő bemutatók miatt van szokás- és játék-archívum is. Még ezek esetében is azonban a régebben gyűjtött, archivált anyag és az erre vonatkozó dokumentáció továbbra is a Néprajzi Múzeumban keresendő. Időnként váltakozó neveken, mégis folyamatos tudományos tevékenység eredményeként a budapesti Néprajzi Múzeumban ma a következő, folklorisztikai szempontból fontosabb gyűjtemények találhatók. A központi magyar néprajzi archívum, az Etimológiai Adattár (EA). Ez nyil­vánvaló módon néprajzi értékű kézirattári anyagot tartalmaz, ám határeseteket is. Pl. céhes iratok, népi önéletírások stb. Külön térképtára van. Készült egy falu-mutatója, amely kartoték (elvben) egy helyen adta az illető településre vonatkozó néprajzi gyűjtések felsorolását. A rajztárban nemcsak a kutatók, hanem a tehetséges „adat­közlők” rajzai is megtalálható (pl. Vankóné Dudás Juli rajzai, egészen kislány korá­tól kezdve).2 Az adattárba sorolják be az országos néprajzi gyűjtőpályázatokra érke­zett pályamunkákat. (A gyakran ezzel összekapcsolt nyelvjárási gyűjtőpályázatok kéziratanyaga a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében férhe­tő hozzá.) Az országos gyűjtőkörű, tehát szaktudományos teljességre szervezett könyv­tárban több kiváló kutató hagyatéka, vagy tőlük beszerzett könyvanyag is található. Ilyen pl. Hermann Antal és az Ethnologische Mitteilungen (nem teljes) könyv- és folyóirat-gyűjteménye. A Solymossy Sándor könyvtárából ide került régi folklorisz­tikai kiadványok is igazán érdekesek. Néhány nem magyar publikáció egyedül nála volt meg.3 Minthogy sok-sok évtized óta a Néprajzi Múzeum könyvtárában készül a ma­gyar nemzeti néprajzi bibliográfia, valamint a nemzetközi néprajzi bibliográfia 2 Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Szentendre, 1976. (Studia Comitatensia 4.) 3 Talán itt említhetjük meg, hogy noha magyar néprajztudomány méltatlanul bánt nagy egyéniségeinek hagyatékával, ide értve könyvtáraikat is. Néhány esetben ezeket mégsem hordták teljesen szét. Katona Lajos szakkönyvtárának zöme a Magyar Tudományos Akadémiára került. Egyedül ennek van külön nyomtatott füzetben megjelent katalógusa. Ortutay Gyula könyvtárából a néprajzi-folklorisztikai és általános magyar művelődéstörténeti témakörök könyvanyaga a Folklore Tanszéken külön gyűjteményt alkot. Gunda Béla könyveiből a Miskolci Herman Ottó Múzeum szerezte meg a legtöbbet. Tálasi István könyvei (amíg megvoltak) a budapesti Tárgyi Néprajzi Tanszék gondozásába kerültek. Bálint Sándor könyv- és vallásos ponyva-gyűjteményei a Bálint Sándor Alapítvány kuratóriumának tulajdonát alkot­ják. Martin György szakkönyvtára (nem csupán néptánc-kiadványokkal!) ugyancsak alapítványi közve­títéssel a Magyar Művelődési Intézet keretében külön gyűjteményt alkot. Ez is használható, látogatható. Még így is sok jelentős magánkönyvtár és magánarchívum jutott méltatlan sorra. Külföldön ezt sokkal intelligensebben tudták megoldani. Kolozsvárt pl. a Kriza János Társaság könyvtárába került (ifj.) Kós Károly könyvtára.) 526

Next

/
Thumbnails
Contents