Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Székelyföldi képeslapok - Zsigmond Győző: A gomba a székely népi gyógyászatban
ZSIGMOND Győző A gomba a székely népi gyógyászatban A magyarral rokon, a sámánizmusban jelenleg is hívő népekhez hasonlóan őseink, táltosaink valószínűleg ugyancsak éltek a gombával a gyógyítás érdekében. Az orvosláshoz igényelt révült állapot előidézése végett bizonyára használták a bolondgombának, légygombának nevezett Amanita muscariát.1 Az Isten adta a gombákat, mondják ezt ma is, nem tudni miből lettek. Jó, hogy vannak, bár nem kis munka begyűjteni, értékesíteni őket. A gombák régóta használatosak a gyógyításban.2 Noha egészen az utóbbi időben sem merült feledésbe a nagy gombák gyógyhatása, ennek napjainkban nem tulajdonítanak akkora fontosságot, mint az ókorban és a középkorban. A századforduló gyógyszerészei még árusítottak orvosságként különféle gombákat, ez ma tájainkon aligha fordulhat elő.3 A részegesség ellen használt gombáról még a XVII. század elejétől maradt fenn receptünk: a „szőlőtőkén termő gombát” kellett megszárítva, megtörve borban beadni.4 Ugyanerre az eljárásra 1654-beli boszorkányperből is van adatunk.5 Egy XVII-XVIII. századi receptgyűjtemény is tanúsítja, hogy egykor a különböző (részben ma már alig vagy egyáltalán nem azonosítható gombákat) igen változatos betegségek ellen javallották: fogfájás,6 „szívfogás”,7 vérhas ellen;8 1677-ben a pecérkegomba hurut ellen való orvosságként szerepel.9 Napjainkban valószínűleg ritkábban használják a gombát a népi orvoslásban, de a múltra vonatkozó adataink kis száma illetve feltáratlanságuk oka lehet annak, hogy mégis többet írhatok a gombáknak például a székely népi gyógyászatban való mai felhasználásáról, mint a régebbiről. A Székelyföld a népi gombaismeretet illetően a magyar nyelvterület élenjáró tájegységei közé tartozik, noha egyes falvaiban a gombászást, a gombát lenézik, és főképp a szegénységgel hozzák összefüggésbe, máshol viszont nagyra tartják, meglehetősen jól ismerik még a kifejezetten mikofil szláv népességhez viszonyítva is. A továbbiakban sorra veszem azokat a gombákat, amelyek a székelységbeli gyógyításban szerepet játszottak, játszanak. ' CZIGÁNY, L. G. 1998. 213., 215.; lásd még DIÓSZEGI Vilmos 1967; ELIADE, Mircea 1988. 183- 184., 315.; VOIGT Vilmos 1975; VÉRTES Edit 1990. 2 Lásd még JACCOTTET, J. 1973. 3 VERESS Magda 1982. 16. 4 HOFFMANN Gizella 1989. 103 (C 429), 198 (D 257), 318 (I 335). 5 SCHRAM Ferenc 1970.454. 6 HOFFMANN Gizella 1989. 319 (I 345). 7 HOFFMANN Gizella 1989.482. (O 119). 8 HOFFMANN Gizella 1989. 391. (K 742), 437 (L 14). 9 HOFFMANN Gizella 1989. 308 (1 159). 505
