Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Kétvízközi homokszemek - Solymos Ede: Morzsák egy észak-bácskai néprajzkutató tarisznyájából
a barátok templomába, mert ide járt az a bunyevácság mind, akkor mise után lement a halpiacra, ezt milliószor láttam, akkor a hófehér zsebkendőbe, amit a kezében tartott, az imádságos könyvet tartott, abba beleméretett egy fél kiló vagy egy kiló 3 krajcáros keszeget és az volt a vasárnapi ebéd. Ha egy kicsit bágyadt volt, mert az a halkereskedő volt olyan rafinált, hogy keverte össze-vissza, az egy-két élő közé öthat döglöttet is belekevert, és az a nép akkor megette. Csak azt ette meg, nem költött főző halra. Az abban az időben is egy korona volt. (Hintereiter Ferenc 70 éves, Baja, 1975. Adattár: 681-80.) III. Gazdálkodás Vadászat, halászat, gyűjtögetés Azelőtt sok víz volt a szigetben, a magyar csinált vesszőből tapogatót, fogta a halat, sült halat főtt hallal ette, a német meg kapált, dolgozott, de szaporodott is. A magyar csak halászott meg vadászott. Burogatták a vizet. Kapszlis puskával vadásztak, elölről töltötték, mérővel a puskaport, fujtást, sörétet, megint fujtást tettek bele, Drót hurkot állítottak télen a vad útjába, a nyulat így fogták. (Bendekovics Mihály 63 éves, Dunaszekcső, 1952. Adattár: 112-69.) A sziget legnagyobb részt uradalom volt. A magyar nem akart dolgozni, inkább halászatból élt, tapogatót csinált, valamelyik laposban burogatott, nyárson sütötte a halat, sült hallal ette a főtt halat. Annyi gabonát termeltek, amennyi nekik köllött. Sok jószágjuk volt. (Bendekovics Mihály 63 éves, Dunaszekcső, 1952. Adattár: 115-69.) Vadtojásokat szedték, kikeltették, de volt eset, hogy a vadkacsák elszöktek. Vadalmát szedtek, volt kis kerek, nagyon savanyú, meg másik, apróka, mint a cseresznye, azt dunsztba tették. A savanyút sütötték, meg főzték. Makkot is szedtek a disznónak, az erdőőrök most is azzal tartják. Sulymot is szedtek, ma is van még, kisasszonynap körül. Megfőzték bográcsban, kettévágták, úgy ették a belét. Vad sóskát, gombát ma is szednek, de én nem szeretem, mert nem tudom, melyik a mérges. Jobb a sült krumpli. (Fölső Illés 83 éves, Szeremle, 1960. Adattár: 16-69.) Súlyom, bika van erre sok. Kisasszonynap táján szedik, kétasszonynap között ladikról. Megfogja a levelét, felfordítja, csak az a jó, ami leszakad, az érett. Megfőzik, akkor fekete lesz. Viszik piacra. Késsel ütik szét. A disznó is nagyon szereti. Vízben el lehet tartani. (Graszkity Lajos 58 éves, halász, Szeremle, 1950. Adattár: 3-69.) A szappangyökeret a monostori parasztemberek szedték télen. A bolhavirág gyökere, olyan, mint a kóró, a gyökér 1,5-3 cm vastagságú. Tavasszal szeletekre vágtuk baltával, beszárítva. Valamikor a vízimalmok, később a kalapácsos darálók őrölték meg. Szörnyű erős pora van, a lefolyót burkolni kellett. A szappangyökeret a piacon árulták, vagy házhoz hozták. Volt, aki 10 kilót vett, volt, aki 10 mázsát. Attól 469
