Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Kétvízközi homokszemek - Solymos Ede: Morzsák egy észak-bácskai néprajzkutató tarisznyájából
vagyonából egy kápolnát építtetett oda. Azóta minden Anna napi búcsún a templomból megy a körmenet, ott van a nagymise, aztán visszajönnek. Semmi csoda nincs vele, csak a papság kezdte. A falu szélétől 1 km-re van a Duna felé. A templomi búcsú Mindszentkor van. Mária szobrot visznek rúdon a Mária-lányok. (András István 35 éves, Sükösd, 1961. Adattár: 102-69.) Az Anna napi búcsúkor Mária lányok visznek Mária szobrot a kápolnához. Egy öregasszony válogatja ki a szüzeket, mirtuszkoszorúval, fátyollal vannak. Ha valamelyik lányról hallani valamit, az nem lehet Mária-lány. (András István 35 éves, Sükösd, 1961. Adattár: 102-69.) Szeretnie A vindicsök nekiszorították a pártás lányokat a víznek, mind belefulladtak. Címerfoknak nevezik azúta. Féltek a népek, kimentek kaszával, kapával, verték a vasakat a Dunaparton, aztán a nagy zajtól megijedtek és elmenekültek, azt hitték a vindicsök, hogy sok katonaság van. (Fölső Illés 83 éves, Szeremle, 1960. Adattár: 16-69.) Azelőtt a község túl a Dunán volt a Címerfoknál, az az Ofalu, ez meg az Újfalu. Még a tatárok idejében. Anyámtól hallottam, az 47-ben született, 48-ban vótak itt a tatárok. A tatárok nekiszoritották a menyecskéket a Dunának, akkor mondták, hogy „Jaj pártám, jaj pártám, gyönyörű gyöngy pártám”, mert vitte a víz, azt sajnálták. Akkor menekültek ide. A tatárokat nevezték vindicseknek. (Sallai Orján Lajos 70 éves, Szeremle, 1952. Adattár: 6-69.) A monostori erdő nagy volt, farkasok ordítottak benne. 7-8 éves lehettem, mikor kiirtották a Hatszigetben. Érseki birtok volt, az érsek 4-5 gazdának olcsón kiadta bérbe. Azok irtották ki az erdőt, a fából 10 évi bért megkaptak. A szegényemberek résziből irtották, a gazdáknak ott maradt a sok fa, meggazdagodtak belőle. Jó termőföldek lettek. Olyan szára volt a búzának, mint a nád. 4-5 éves gyerek voltam, csak kukoricát ettünk. A szomszéd gyerek, ezeknek 10-18.000 öl földjük volt, kivette a kezemből a kukoricakenyeret, én sírva fakadtam. Azt mondja az anyja, ne sírj La- joskám, adok én neked búzakenyeret. Adott is, olyan fehér volt, mint a hó. Akkor láttam először olyat. Mi csak kukoricát ettünk kukoricagombócát, máiét, potentát, mint a románok. (Sallai Orján Lajos 70 éves, Szeremle, 1952. Adattár: 6-69.) 70 évvel ezelőtt csikós voltam. Azelőtt erre mind erdő volt, gyerekkoromban vágták ki, 1870 körül. Itt folyt a Duna a falu alatt, de erre én már nem emlékszem, csak hogy vizes hely volt. Vaskút és Monostor között is erdő volt. A képesi töllfánál egy csárda is volt. A bátyám még farkasokkal is találkozott ott. (Vida István 87 éves, kovács, Szeremle, 1952. Adattár: 21-69.) 465
