Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Kétvízközi homokszemek - Bereznai Zsuzsanna: Ongriets, Umgriets, Amgrias… Édes tészták, sütemények és egyéb édességek az alvöldi sváboknál (XX. század)
majd a felvert hab másik felét. Amikor kisült, kerek tésztaszaggatóval hold alakokat szúrtak ki belőle sorban. Tálaláskor egymás tetejére rakták. Linzkropfa (linzer) Az egyik legkedveltebb süteményféleség a linzer. A XX. század második felében a polgári konyhákról a paraszti konyhákba is bekerült. Szigetújfalun a Linzkropfa nevű süteményt úgy készítik, hogy 1/2 kg lisztet 1/4 kg vajjal összemorzsolnak, majd összegyúrják a 1/4 kg cukor, 1/4 kg darált dió és 3 tojás sárgája keverékével. 1 cm vastagságúra nyújtják ki, melyből különféle mintájú tésztaszaggatókkal kiszaggatják. Tepsibe teszik, tojásfehérjével megkenik, és darabos dióval megszórják.35 Prosche [prózse, prózsi](málé, kukoricalepény) A máié kukoricalisztből készült sült tészta, mely elsősorban a téli hétköznapok étele volt. Zsírosán gyúrt kukoricalisztből a Kelet-Dunántúlon és a Duna-Tisza közén sütöttek lepény alakú tésztát, főként prósza néven.36 Újabban tejjel-tojással készült változata terjedt el szakácskönyvek alapján. A Prosche a hajósi svábok jellegzetes téli étele volt, melyhez a kukoricalisztet finomra ki kellett szitálni. A lisztet mindig frissen darálták, minden család otthon készítette ezt. A máiéhoz külön válogatott kukoricát szoktak felhasználni. Csak a szép kukoricacsövek közepét használták fel ehhez az ételhez. A lemorzsolt kukoricamagokat szeleit ék is, hogy ne maradjon benne semmi szemét. Ezt a gazda megdarálta, majd kiszitálták belőle a finomlisztet. Egy tepsi prózsihoz 3/4 kg liszt volt szükséges. A lisztet, a hozzáadott sót, a jó egy kanál zsírt először elmorzsolták, majd hozzáadtak egy fél liter tejet, s az egészet kikeverték. Majd zsírozott, lisztezett tepsibe öntik, s kisütik. Régen nem tettek cukrot a tésztába, ennek ellenére édes jellegű volt az étel. Ma 3—4 evőkanál cukrot tesznek hozzá. Régebben az is előfordult, hogy a tépszi aljára először tesznek egy sor tésztát, majd megkenték szilvalekvárral vagy szőlőlekvárral, utána ismét egy sor tészta következett. Más helyeken az is előfordult, hogy a kukoricaliszthez búzalisztet is tettek. A szőlőlekvár (Traubalackwere) speciális hajósi édesség. Kadarka, rizling, kövidinka fajtákból készítik, elkészítéséhez a nagy szőlőszemeket válogatták ki. Szüretkor mindig vittek haza egy-két vödörrel, lekvárkészítés céljából. A szőlőt megmosták, megszárították, majd lebogyózták és megfőzték üstben. Amikor félig megfőtt, át kellett passzírozni, hogy ne maradjon benne a mag. Búzaszitán passzírozták át, a héja átmorzsolódik. Majd ezután tovább főzték az üstben, és besűrűsödött. Cukor nem kellett hozzá. Nagyon sokáig kellett főzni, hogy besűrűsödjön. Ha elkészült, tejesköcsögbe tették, majd a kemencébe tették szárazdunsztba. A hajósi Zealta nevű étel ugyancsak kukoricalisztből készült, de finomlisztet is adtak hozzá. Ezért puhább volt, mint a Prosche, így finomabb is volt. Az idős hajósiak szerint csak a XX. század elején készítették, a szüleik generációja. A lisztet este leforrázták, majd reggel megsütötték — a tésztának éjszaka dagadnia kellett. Cukrot 35 PFLUM Gizella 1969. 36 KISBÁN Eszter 1980. 346. 441
