Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Kétvízközi homokszemek - Simon András: „Hát nem mese körte ez?” A Kieffer körte Halas gyümölcskultúrájában
A Kieffer körtéről szóló tudósításoknak szinte egyike sem hagyja szó nélkül, hogy a hivatalos gyümölcsészet nem ismeri el, nem vette nyilvántartásba e körtefajtát. „A Magyarországon termesztett összes körtefajták közt jövedelmezőség tekintetében kétségtelenül első helyen áll e körtefajta, melynek legfőbb érdekessége, hogy a pomológiai bizottság úgy ismeri, mint rossz gyümölcsöt, melyet nem érdemes termeszteni. Ki is hagyta az általa szuverénül kikerekített termelési körzetekből, nevezetesen Halasról is mint termelésre nem tanácsolt fajtát. (...) Még jó, hogy a néhai jó Szathmáry Sándor gimnáziumi igazgató annak idején nem kérte ki a pomológiai bizottság vélemény ét... ”18 Ennél is csípősebb hangú a következő passzus: „£z a körtefajta pedig olyan béka, amit az országos pomológiai bizottság méltóságainak még le kell nyelni. Mert mikor az egész ország termeszti és dicséri, az angolok is szeretik, mikor a Kifferkörte meghonosítójának, Szathmáry Sándornak özvegye 300 holdas birtokot szerzett a Kieffer jövedelméből, akkor nem lehet egyedül az országos pomológiai bizottság az, amelynek nem kell a Kieffer,”19 S végül hadd álljon itt még egy rövid idézet az évről-évre megjelenő, ostorozó hangvételű írásokból: ,ylzok az előkelő faiskolások, akik a Kieffer oltását és szaporítását nem akarták a primadonnakörték abajgatása miatt megkezdeni, és akiknek semmi érdemük nincs e kiváló körtefajta meghonosításában, állandóan és konokul azt hangoztatják, hogy ez nem jó körte, hogy fanyar és tormához, karalábéhoz, mindenhez inkább hasonlítják, mint jó körtéhez. Nem csoda, mert azokban a berkekben, ahol a pomológiai bizottság székel, állandóan ócsárolták azt a körtét..."20 A hivatalos elismerés hiánya mindenesetre nem akadályozta meg a Kieffer terjedését, s egyre nagyobb arányú termesztését. A leírások egyöntetűen hangsúlyozzák, hogy e körtefajta tömegtermesztésre leginkább alkalmas, minden más körténél bővebben terem. A kétéves csemete az ültetést követő évben már megmutatja termését, s szépen növekszik. Évről-évre többet terem, s a kifejlett fa minden esztendőben nagy mennyiséget ad, s még az ún. pihenő években is jól terem. Ezzel szemben „a jeles fajták, a kiállítási díszkörték csak mutogatják magukat". Egy bő termést adó év után „annyit pihennek, hogy a vevő el is felejtette, milyen is volt az íze". Éppen ezért folyamatos piaci termelésre és exportra a Kieffer alkalmas.21 Különös termékenysége az 1940. évben fényesen megmutatkozott: szinte minden más körte hiányzott, de az alföldi piacok tele voltak Kiefferrel. E tény újra felszínre hozta — egy sajátos politikai hasonlattal párhuzamot vonva — a Kieffer hivatalos számkivetettségének problematikáját: „Most már talán az Országos Pomológiai Bizottság is bele fog törődni a Kieffer ajánlásába, mint Hitler elfogadásába annak idején Hindenburg. Hiába kellemetlen, de győz. És lassan mindenki elfogadja, mert mást nem tehet. így lesz a Kifferrel is."22 A Kieffer folyamatos bőtermő tulajdonsága elsősorban nagyfokú ellenállóképességének köszönhető. „Edzett alaptermészetét” a direkttermő szőlőfajtákkal állítják párhuzamba méltatói. Vesszejét a cserebogár pajor nem károsítja, levele az 18 A Kieffer körte. Gyümölcskultúra III. évf. 10. szám (1936. december) 6. 19 Gyümölcsfajták problémája. Gyümölcskultúra IV. évf. 8. szám (1937. október) 4. 20 Jó-e a Kieffer körte? Gyümölcskultúra VI. évf. 1. szám (1939. február) 5. 21 Gyümölcsfajták problémája (Folytatás) Gyümölcskultúra IV. évf. 9. szám (1937. november) 5-6. 22 A Kiffer körte talajigénye. Gyümölcskultúra VII. évf. 10. szám (1940. november) 6-7. 420
