Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Communitas és társadalom - Kocsis Aranka: A füssi egyházi nemesi szék önkormányzata a szék fennállásának utolsó fél évszázadában
KOCSIS Aranka A füssi egyházi nemesi szék önkormányzata a szék fennállásának utolsó fél évszázadában A középkori eredetű egyházi nemesség intézményének1 önigazgatási szervezetei, a székek többsége a török hódoltság idején megszűnt működni, s azután már nem szerveződött újjá. A katonai szolgálataikért az egyháztól öröklődő földbirtokot és kiváltságokat nyert egyházi nemesek számának a 18. század folyamán tovább folyó apadását, s ezzel párhuzamosan önkormányzati szerveik működésének megszűnését vagy lassú elsorvadását okozta a megváltozott hadrendszer és az egyházi birtokokon is terjedő majorsági gazdálkodás. Az állandó hadsereg felállításának 1715. évi törvénybe iktatásával az egyházi nemesség intézménye lényegi vonását, katonai jellegét veszítette el. Ez után már az egyházfőknek sem volt szükségük saját önálló bandériumra, sem kötelességük nem volt annak kiállítása. Ugyanakkor a majorsági gazdálkodásra való áttéréssel az egyházi birtokok vezetése is egyre inkább az allodiális birtokterületek növelésében, s nem a katonáskodásért egykor adományozott, az egyházi nemesi kiváltságokat hordozó s öröklődő prédiumok fenntartásában volt érdekelt. E két lényegi változás együttes hatása vezetett oda, hogy a 19. századra a prédiumok területének csökkenésével párhuzamosan a prédialisták és önigazgatási szerveik száma is jelentősen megfogyatkozott. A feudális kor utolsó fél évszázadában már csak öt főpap élt az egyházi nemestartás jogával, részben dekoratív és tekintélyi okokból, részben hagyománytiszteletből,1 2 az esztergomi érsek, a zágrábi és a győri püspök, a győri székeskáptalan és a pannonhalmi főapát, a nemesi székek száma pedig nyolcra apadt. Az utolsó évtizedekben ezek is nagyrészt működési zavarokkal küszködtek. A növekvő érdekellentétekkel együtt megváltozott a korábbi viszony az egyházi földesúr és kiváltságolt népei között, ami egyre több feszültséggel járt. De a reformkorban terjedő eszmék és egyes intézkedések is a rendi előjogokat őrző egyházi nemesek és az adományozási jogaikat féltő főpapok érdekei ellen hatottak, mígnem 1848-ban a nemesi előjogok eltörlésével maga az egyházi nemesség intézménye is megszűnt. A pannonhalmi főapát füssi széke azon kevés egyházi nemesi önkormányzati szervek egyike, amely 1848-ig működött. Lengyel Alfréd kutatásai szerint szervezeti felépítésének hagyományos jellegét is mindvégig megőrizte.3 A fennállásának utolsó 1 A „hűbéri jellegű vonásokkal áttitatott” intézmény hűbéri jellegének mibenlétét vezető történészek vitatták az 1920-1930-as években. A kérdés szakirodaimának összefoglalását adja Lengyel Alfrédnak az egyházi nemesi községek önkormányzatáról szóló munkája. (LENGYEL Alfréd 1971) 2 LENGYEL Alfréd 1971. 146. 3 Lengyel Alfréd a működésben maradt székek közül a füssi és a győri káptalan bácsai székéről írja, hogy székalakulásuk hagyományos jellegét megőrizték — hasonlóan az esztergomi érsek nemeseinek szervezeteihez, amelyek azonban struktúrájukban és szervezeti felépítésükben eltértek ezektől. (LENGYEL Alfréd 1971. 147.) 379
