Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Communitas és társadalom - Kocsis Aranka: A füssi egyházi nemesi szék önkormányzata a szék fennállásának utolsó fél évszázadában
fél évszázadában helyben, Füssön keletkezett és megőrződött levéltári iratok4 elemzése a székszerveződésekről való eddigi ismereteinket ilyen módon egy kialakult forma elemeivel gyarapíthatja, amellett, hogy ugyanakkor az intézményrendszer utolsó időszakának általános jellemzéséhez is hozzájárulhat. A több szempontra is kiterjedő elemzésből itt most • a széknek mint önkormányzati szervnek a bemutatására szorítkozunk. Legfőbb forrásunk ennek során a szék közgyűléseiről 1811-től 1847-ig vezetett jegyzőkönyvek. Az ezekből kirajzolódó képet legtöbbször a vajkai szék azonos időszakból való vonásaival vetjük egybe, miután az esztergomi érsek e Pozsony megyei nemeseinek önkormányzatáról, a szék működésének 19. századi, utolsó évtizedeiről fennmaradt viszonylag gazdag forrásanyagot korábban módunk volt részletesen is megismerni, és ezek alapján az intézmény sok archaikus jegyet megőrző szervezeti formáját alkalmas példának találjuk az összehasonlításhoz.5 A fussi szék igazgatása alá a 19. században egyetlen település tartozott, maga Füss falu Komárom megyében. Korábban az ölbői prédialisták szórványtelepülései is a székhez tartoztak, sőt Füss is két településként, Kis- és Nagyfüssként szerepel az oklevelekben.6 A pannonhalmi apátság birtokán, a főapát egykor katonai szolgálataiért kiváltságolt népeinek önigazgatási szerveként működött. Volt-e itt is kollektív adományozás, aminek az emlékét Vajkán a 19. században még őrizte a szájhagyomány,7 vagy fokozatos adományozás révén gyarapodtak a kiváltságokat hordozó nemesi telkek, nem tudjuk. Mindenesetre a 18. század elejére a külső személyek beáramlásával annyira megnövekedett a székben az egyházi nemesek száma, hogy a főapát, Sajghó Benedek radikális intézkedéseket eszközölt. 1732-ben nemességük igazolására szólította fel a családokat. Ekkor többen elveszítették kiváltságaikat. A főapát átmenetileg a szék működését is felfüggesztette, és a nemesektől elvette telkeiket tartozékaikkal és hasznaikkal együtt. Majd négy év múlva e telkek fél kúriákra osztott birtokokként, új adományozásokként megint visszakerültek „a donációkra érdemesnek tartott füssi férfiak birtokába”, 1736-ban végül 14 fél kúria maradt a nemesek birtokában.8 Ezután a főapátok feltehetően már ügyeltek arra, hogy a birtoktestek idegenek kezére ne kerüljenek, és túlságosan ne is osztódjanak szét a családi öröklések során. Míg a vajkai székben a 19. század elején az addigra nagy mértékben elaprózódott 4 A levéltári iratok a fussi római katolikus egyház tulajdonában, annak levéltárában találhatók, rendezetlen állapotban. Az itt őrzött közgyűlések jegyzőkönyveire a továbbiakban a közgyűlés dátumának (év, hónap, nap) és a jegyzőkönyvek összefűzött kötete oldalszámának zárójelben való megadásával hivatkozunk. 3 KOCSIS Aranka 1997. 6 LENGYEL Alfréd 1971. 147. Az időszakunkat megelőző, korábbi, főleg a 18. századra jellemző vonások rövid összefoglalása során az alábbiakban Lengyel Alfrédnak e munkájára támaszkodunk. 7 A hagyomány Vajkán 24 családról szól, akik úgymond első foglalóként ülték meg a település 12 2/4 kúriára felosztott belsőségét és határát. E 24 család nevét a Duna szigetein hasznosított területek, rétek és szántók neveiben — az egykor közösen használt földek újraosztásai alkalmával kimért nyilasok neveinek maradványaként — még a 19. században is őrizték. A neveket a határnak a század derekán végbevitt tagosítása során, 1856-ban készült telekkönyvbe is bejegyezték, emlékül a késői utódoknak. (KOCSIS Aranka 1997. 43-44.) 8 LENGYEL Alfréd 1971. 160., 170. 380
