Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Communitas és társadalom - Szőcsné Gazda Enikő: A sepsi református egyházmegye válási jegyzőkönyvei
közölt.61 Vidékünkön is az elemzés periódusában leáldozóban volt annak a szokásnak az ideje, hogy 16-17 esztendős lányok menjenek férjhez. Magyarosi Kese Annát például 16 évesen kényszerítette nevelőanyja a házas életre, ő még gyermeknek tartotta magát ahhoz, tiltakozott. Tanúi is úgy tartották, hogy a házassághoz érettebb kor kell: „Az asszonyka olyan fiatal, gyenge, szóval nem arra való, hogy a ház terhét hordozza. ”62 Dánér Juliannát 25 évesen erőltették a férjéhez: „az idő telik, s a leány ha megvénül, senkinek sem kell. ”63 A válások helyenkénti megoszlása Amennyiben a válások helyenkénti megoszlását próbáljuk feltérképezni, kitűnik, hogy a következőképpen oszlanak meg a perek: Bikfalva (6), Hidvég (5), Aldoboly (5), Sepsiszentgyörgy (5), Brassó (5), Nyén (4), Angyalos (3), Lisznyó (3), Oltszem (3), Uzon (3), Bodola (2), Besenyő (2), Kisborosnyó (2), Magyaros (2), Feldoboly (2), Illyefalva (2), Laborfalva (1), Gidófalva (1), Kökös (1), Bodok (1), Hosszúfalu (1), Egerpatak (1), Komolló (1), Kőröspatak (1). Tehát a Sepsi Református Egyházmegye területe túllépte a szék határait, Brassó és Hétfalu is ide tartozott. Ha tovább vizsgálódunk, az is kiderül, hogy a szék végvidéke, ahol a szomszéd megyék és más etnikumúakkal való találkozás eltérő házassági mintákkal szembesítette a reformátusságot, nyitottabb volt a válásokkal szemben. Bikfalva, Hidvég, Aldoboly, Nyén már ekkor is vegyes lakosságú vidék volt, s az ortodox válási gyakorlat szabadosabb jellege talán elősegítette a válások meggyökerezését. Az is valószínű, hogy ha sikeres válási esetekkel szembesült egy- egy falu lakossága, akkor a személyes példák ragályosok voltak, egész válási sorozatokat idézve elő. Válás és perefernum Az eddigiekben is jeleztük, hogy az egyházi törvényszék a válási esetek erkölcsi oldalát vizsgálta és irányította, a vagyon elválasztását a világi karhatalom, vitás esetekben pedig a polgári törvényszékek bonyolították. Ennek ellenére, a református házassági törvényszék perirataiból is kiolvasható néhány információ a női vagyon sorsáról a válás folyamán. Tudjuk, hogy a székelyföldi jogszokások szerint a fiatal házasok legtöbbször a vőlegény házába költöztek. A fiú adta tehát a házat, valamint a föld jelentős részét, a leány pedig hozományként hozta magával a házba való bútorokat, ágyneműket, edényeket. A 19. századra a lányok igavonó állatot és kis földet is hoztak magukkal a házasságba, amelyet ún. perefemumlevélben írtak össze a házasságkötés előtti napokon. A hozomány a lány tulajdonát képezte, de adminisztrálás, felügyelet céljából a férj kezébe került, és az együtt teremtendő családi vagyon alapját képezte. A hagyományos paraszti társadalomban a házasság vagyoni szerződés volt; a megígért, de ki nem adott perefernum tehát több esetben vált a válás egyik 61 EHMER, Josef 1991. 16-18. 62 Magyarosi Kese Anna válókeresete magyarosi Kovács Zsigmond ellen, 1886. 63 Uzoni Dánér Julianna válókeresete uzoni Zajzon György ellen, 1882. 374
