Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)

Communitas és társadalom - Szőcsné Gazda Enikő: A sepsi református egyházmegye válási jegyzőkönyvei

alapokává. 1892-ben például a nagyborosnyói Stefán József az esperes előtt azzal indokolta felesége verését és elkergetését, hogy az ígért perefemumot nem kapta meg.64 Egy nyéni tanú szerint is, aki Márton János válása mellett tanúskodott, „elsőbben a civódás, a veszekedés kezdődött a házasfelek között a miatt, hogy kér- deztető Bene Mórinak édes apja nem adta ki ígért birtok részét. ”65

A félj kezébe került perefernum kidobása vagy visszaszolgáltatása a feleségnek biztos utalás volt arra, hogy a házasság vagyoni oldalát férje elutasítja, tehát válni akar. Aldobolyi Orbán Annának a férje így adta tudtul, hogy nem akar vele élni: „ki adom amit hoztál, és tőlem el takarodhatol. ”66 67 1892-ben a tanúk szerint besenyői Pál Máriának férje „minden portékáját kihányta, hogy ezáltal válásra kényszerít- se.

Mivel a hozomány a férjek kezelésében volt, így annak kiszolgáltatása sok esetben bonyodalmat okozott. Az amúgy is veszekedő házastársaknak a vagyon megosztása újabb vitákra adott okot. A férje által elkergetett bodoki Kányádi Rózának például a szoknyáját sem adta ki férje: „hívj két embert, akkor be eresztelek, s ki adom minden portékádat. ”68Arra is volt eset, hogy a perefernumáért érkezett asz- szonyt a két meghívott tanú szemeláttára a kapun kilökte a férj, és rúgni kezdte.69 70 Lisznyói Dánér Anna 1895-ben a perefemuma visszaszerzése céljából a falusi bírót és kisbírót hívta „osztoztatni”.10 így a falu említett két elöljárója lett a házastársak durva veszekedésének legfontosabb tanúja.

Tovább bonyolódott az eset, amennyiben a férj szép szóra nem adta ki a kelengyét. Tekintettel arra, hogy az esperes által kiállított különvető levél már rendelkezett arról, hogy a házastársak egymás vagyonát kötelesek egymásnak visszaszolgáltatni, a feleség csupán a különvető levél hivatalos kiállítását követően fordulhatott segítségért. A különvető levéllel ekkor a Sepsiszentgyörgyön székelő járási szolgabíróhoz folyamodhatott, aki e hivatalos irat hátoldalára írta rá a falusi bíróknak és csendőröknek szóló utasításait.

A bikfalvi Marhát Lajos 1886-os válóperéhez csatolt osztozkodási jegyzőkönyvből látható, hogyan folyt a vagyon pontos megosztása. „Alolirt községi jegyző a kérelmesnő kisiretében megjelent Marhát Lajos lakásán, kit hon találván felolvasta nékie a járási főszolgabíró úr 3539. számú rendeletét, melyei a neje tulajdonát képező nászjavak kiadására köteleztetett és felkérdetvén hogy hajlandó-e azokot nejének át adni, férj kijelentette, hogy a midőn a nő a háztol el távozott több javakat az ablakon át el vitt, ő nem tudja, hogy mi van még hátra, de a mi nála van ő hajlandó át adni. Ezután elővétetett és felolvastatott az 1884. január 5-én kelt s a házasfelek által aláirt nászjavak jegyzéke. ” Az osztozkodás tehát a hozománylevél alapján történt. Az újonnan kiállított osztozkodási jegyzőkönyvbe nem került be tételenként minden tárgy. Marhát Lajosné osztozkodási jegyzőkönyvében például

64 Feldobolyi Tóth Borbára válókeresete nagyborosnyói Stefán József ellen, 1892.

65 Nyéni Márton János válókeresete nyéni Bene Mária ellen, 1881.

66 Aldobolyi Orbán Anna válókeresete illyefalvi Csomós Józsiás ellen, 1891.

67 Besenyői Pál Mária válókeresete besenyői Vas Ferencz ellen, 1892.

68 Bodoki Kányádi Róza válókeresete bodoki Gáspár Zsigmond ellen, 1891.

69 Hídvégi Szaniszló Rebeka válókeresete hídvégi Székely István ellen, 1881.

70 Lisznyói Dánér Anna válókeresete uzoni Györbíró Áron ellen, 1895.

375