Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Communitas és társadalom - Szőcsné Gazda Enikő: A sepsi református egyházmegye válási jegyzőkönyvei
gyed esztendőt is igénybe vett. Ezalatt sok irat gyűlt össze, amellyel a fel- és alperes igazát akarta bizonyítani. Az egy-egy válást tartalmazó, cérnával összekötött irategyüttes a legtöbb esetben hiányos: az elmúlt évszázad alatt kirostálódtak a perek egyes mozzanatait idéző lapocskák. Mégis, több pereset áttanulmányozása nyomán kirajzolódik a válás komplex folyamata. A válni akaró házasfelek legelőször helységüknek a papját és presbitériumát keresték fel. Legtöbb esetben csak az egyik fél ment el panaszra. A pap maga elé idézte a civakodó feleket, és megintéssel vagy büntetéssel próbálta a hibás felet a házastársi eskü megtartására szorítani. A békülésre 8-15 nap állt rendelkezésre, a pap belátása szerint. Amennyiben a békítés nem sikerült, hivatalos bizonylatot állított ki a helyi pap erről, vagy átadta a presbiteri jegyzőkönyv kivonatát. A felperes a békítés sikertelenségéről szóló papírral az esperest kereste fel. Ide kellett vinnie a saját és házastársa születési anyakönyvi kivonatát, valamint az eske- tési anyakönyv rá vonatkozó passzusának másolatát. Amennyiben nincstelen volt, a falu elöljáróitól szegénységi bizonyítványt kérhetett arról, hogy a perköltségek fizetésére képtelen, ez mentesítette a bélyegilleték fizetése alól. A szegénységi bizonyítványt a helység papjának, bírájának, esküdteinek, valamint a sepsiszentgyörgyi székhelyű szolgabírónak kellett aláírnia és pecsétjével ellátnia. Az esperes külön is megpróbálta meggyőzni a felperest a házas élet szentségéről és előnyeiről. Ha békítő próbálkozása kudarcot vallott, kiállította a különvető levelet. A különvető levél első része változó, második része rögzített szövegű volt. Tekintettel a hasonlójellegű közlések hiányára, idézem egy különvető levél szövegét: „Különvető levél Nagyajtai lakos Molnár Annának, mint panaszlónak házas társa, oltszemi Lunguj István mindketten ev. reformátusok, 27 esztendős házasoknak. Kik közül Folyamodó panaszolja, hogy ötét férje rongálta, üldözte s életveszélyezőleg verte s e miatt kénte- len volt már régi idő óta magát tőlle külön tartani. Mindezek elégé meggyőzték arról, hogy e szövetség a házas élet czéljával meg nem egyez, ugyan azért elhatározta, hogy élni fog törvényeink által adott jogával, és házas társától ítéletesen örökre elválik. Kéri különvettetését. A másik fél nem jelenvén meg, nem védekezik. Fenn írt házasfelek között a béke esperesi hivatalunk előtt siker nélkül kísérelvén meg, folyamodó panaszos ezennel a házassági válóper rendes útjára kibocsátta- tik. Minek következtében 1. Irt házas felek ágy, asztal és együtt lakásra nézve ezennel hivataloson külön vettetnek 1888 évi junius 18-ig tartandó házassági törvényszéki ülésünkig, amikorra magát külön vető panaszos, vádlottat törvényesen meg idéztetni és ellene váló pert kezdeni köteleztetik, mit ha elmulasztana, ezen külön vető levél erejét veszti. 2. Egymásnak tartoznak mind azt visszaadni, mit egymáshoz vittek. Öltöző ruháikot, ágyneműiket, az élet fenntartására szükséges műszereiket, és valamint ezzel, úgy minden netalán egymás aránt támasztható anyagi követeléseikkel az illetékes polgári hatósághoz utasitatnak 363
