Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Communitas és társadalom - Szőcsné Gazda Enikő: A sepsi református egyházmegye válási jegyzőkönyvei
igyekezett lebeszélni az asszonyt, nehogy „béugrik vala abba a sárba”, „kigondolható okokkal igyekezém csendesíteni az asszonyt, előbeszélvén, minémű mocskot húz magára, gyalázatot szép gyermekeire és piszkot ken tiszteletes férjére is.”25 Apor Péter levelezéséből látható, hogy barátok, ismerősök sora zarándokolt el a veszekedő felekhez, és biztatták a kibékülésre őket.26 A házasság tehát még össztársadalmilag hitelesített, komoly szerződés volt, amelynek megbontását csak a rendkívüli esetekben tekintették jogosnak, avagy Hermányi véleményéhez visszatérve: „A válást okozza az egy paráznaság.”27 Az ok nélküli, vagy egyszerű veszekedésből, meg nem értésből eredő válást nem csak az egyházi törvények tiltották, hanem a társadalmilag elfogadott erkölcsi viszonyulás is ellene szólt. Az eddig felsorolt véleményekre annál is nagyobb szükségünk van, mert a 17-18. század válási eseteinek nagyrésze nem tartalmazta a tanúkihallgatások pontos jegyzőkönyvét, ezért semmilyen információnk nincsen arról, miként viszonyultak a tanúk magához a váláshoz. A 18. század elején teljesen megváltozott a válások társadalmi konjunktúrája. A Geleji Kánonokat figyelembe véve, a háromszéki bíráskodás is egyre több esetben mondta ki a divortiumot, vagyis a házasság törvényes felbontását, hiszen Werbőczy Tripartitumával ellentétben, egyre ritkábbá vált a házasságtörésért megítélt kivégzés. Az egyház a megbocsátás elvét vallotta. A bűnöst az egyház a segítségére siető világi karhatalom, a brachium seculare kezébe bocsátotta, ahol megkalodázták, pellen- gérezték vagy hóhér általi megcsapatásra ítélték, ligázták, vagyis megfosztották az újraházasodás jogától. A házassági fogadalomhoz hű felet a válás kimondásával jutalmazták, ezáltal biztosították neki az önhibáján kívüli sikertelen házasság felbontását, és ezáltal a szerencsésebb kimenetelű házasság megkötésére is jogot nyerhetett. A perek lefolyása a periratok tükrében 1868-tól kezdődően, a házassági törvényszékek felállítását követően, amint említettük, teljes, avagy megközelítőleg teljes perjegyzőkönyvek maradtak ránk. Egyelőre még nincs betekintésünk abba, hogy hány egyházmegye házassági törvényszékének irategyüttese maradt fenn. Igazán alaposan csupán mindannyi ilyen jellegű irat ismeretében tudnánk értelmezni azt, hogy hogyan zajlott az egyházi jellegű válás. Vagyis nem a közössé tett vagyon elválasztásáról, hanem az Isten előtt megkötött eskü felbontásáról van itt csupán szó. A más egyházmegyékre vonatkozó ismeretek hiányában egyelőre meg kell elégednünk azzal, hogy a fennmaradt Sepsi széki anyagot ismertessük. Ahhoz, hogy átláthassuk, hogyan zajlott le a Sepsi Református Egyházmegyében egy válás a 19. század utolsó negyedében, a periratokat időrendi sorrendbe kell raknunk a keltezésük szerint. A kusza irathalmazban még így is elég nehéz eligazodni. A válás viszonylag hosszú folyamat volt, a legegyszerűbb esetekben is megközelítette a két hónapot, komplikáltabb keresetek esetén pedig fél vagy háromne25 HERMÁNYI Dienes József 1960. 94-95. 26 SZÁDECZKY Lajos 1903. 27 HERMÁNYI Dienes József 1960. 95. 362
