Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)

Communitas és társadalom - Szőcsné Gazda Enikő: A sepsi református egyházmegye válási jegyzőkönyvei

rés, a szökések és egymástól való önkényes távollétek, ha férje távollétében az asz- szony más férfihoz csapódott, vagy ha a férj követte el ugyanezt a vétket. Bár a válási indokok mindkét házasfelet érintették, Szemjonova szerint Oroszországban a válást elsősorban a férjek kezdeményezték, s ha nem sikerült a végleges elválasztást kieszközölniük, a teherré vált feleséget kolostorba kényszerítették.5

A havasalföldi érsekség iratait elemezve, Ghitulescu a 18. századi románság válásait tekintette át. A 420 válási jegyzőkönyv áttekintésével Ghitulescu a keleteurópai válások egyik legkomplexebb elemzési kísérletét alkotta meg. E perekből 269-et nő, 151 -et pedig férfi indított. Az ortodox kánonok szerint a veszekedés, a verekedés, a család elhagyása, a paráznaság, a betegség és a szerzetesi életre térés egyaránt elégséges ok arra, hogy egy házasságot felbontsanak. Ghitulescu példái szerint a feleség verése Havasalföldön szinte általános jelenség volt, és az érsekség pontosan ezért csak a túlkapásokat büntette elválasztással. Megfigyelései szerint az ortodox egyház viszonylag sok esetben mondta ki a válást, de hosszú perfolyamat során vizsgálták a pereskedők érveit és ellenérveit, mivel a keresztény világkép szerint a házasság az egyik legfontosabb érték volt, amelyet védeni kellett.6

Ha a saját házunk tájára térünk át, megállapíthatjuk, hogy a magyar néprajzi irodalom ritkán nyújtott ugyan elemzési kísérleteket a kanonika vizitációk matrimoniális eseteiről7, valamint a házasságtörések miatt indított perekről8, de ezek csak érintőlegesen foglalkoztak a válással mint össztársadalmilag alkalmazott konfliktuskezelő megoldással.

A ritka néprajzi elemzések közül ki kell emelnünk Tárkány Szűcs Ernő összefoglalóját, valamint Kotics József egy ilyen tárgyú tanulmányát.

Tárkány Szűcs a jogi népszokásokat vizsgálva, külön fejezetet szentelt a házasságtöréseknek és válásoknak. A hűség fogalmából kiindulva, megállapította, hogy „a házastársi hűség eszerint azonos lehetett a nemi hűséggel, tehát nemi kapcsolatot harmadik személlyel nem volt szabad létesíteni, és kerülni kellett az olyan helyzetet, amelyből a közvélemény, de bárki is arra következtethetne. [...] De a félrelépés csak egyik oldala volt a házasságszegésnek, mert a házasságot vagyonjogi kapcsolatnak is tartották, így a hűség arra is kiterjedt, hogy a vagyont jó gazda módjára kell gondozni. Míg a nőknél a nemi hűség, a férfiaknál a vagyoni hűség (ivás, dorbézolás, munkakerülés stb.) megszegését ítélték meg súlyosabban.”9

Kotics néprajzi szempontú vizsgálódásának jellegzetes területe a Tiszazug, ahol a viszonylag nagyobb számú válás a falusi normarendszer teljes átértékelődéséhez vezetett, egészen addig fajulva, hogy a nők arzénes gyilkosságokkal próbáltak nemi konfliktusaiknak véget vetni. Kotics megállapításai szerint „a tradicionális házasságban nincsenek alternatív szerepértelmezési lehetőségek. A válás a család instabilitását jelenti, s ez tradicionális közösségekben alapvető ütközést jelent a

5 SZEMJONOVA, L. 1989. 45-54.

6 GHITULESCU, Constanta 2004. 247-397.

7 SÁNDOR Attila 1995. 127-129., 134-136; MADAR Ilona 1998; SZILÁGYI Miklós 1999; SZŐCSNÉ GAZDA Enikő 2001.47-69.

8 SZOBOSZLAY György 2002. 199-232.

9 TÁRKÁNY SZŰCS Ernő 1981. 271.

356