Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Communitas és társadalom - Szőcsné Gazda Enikő: A sepsi református egyházmegye válási jegyzőkönyvei
normarendszerrel.”10 * Következtetései szerint a válások hagyományos társadalombeli elfogadásához elsődlegesen a nők szerepkörének átértelmezésére volt szükség, amely a 20. század elején, a női emancipációs mozgalmak megindultával és kiteljesedésével létrejöhetett. Úgyszintén, az erkölcsi értékrend erodálódása is elősegíti a válások gyorsabb elterjedését. „Csak ott válik a válás elfogadottá, ahol az értékrend lehetővé teszi a szabadabb nemi morált, kötetlenebb szexuális viselkedést.”11 Kotics tanulmánya az anyakönyvek válási adatainak az értelmezéséből indul ki, ezért forrásai a statisztikai módszerek alkalmazására, és ezek elemzésére késztetik a szerzőt. Amennyiben az erdélyi válási eseteket áttekintjük, bizonyítottnak látjuk azt, hogy ha nem is jelentős számban, de a válás létezett a 17-18. században is. Az orbai széki quindenális jegyzőkönyvek válási adatai például azt bizonyítják, hogy a 10 falut magában foglaló Orbai széken évente 3-4 válási ügyet tárgyaltak. Nagyrészüket nők indították. Jóval az emancipációs mozgalom megindulta előtt tehát a válások léteztek, mint társadalmi konfliktuskezelő megoldások: amennyiben valaki maga mellett megtűrte a bűnös felet, maga is bűnrészessé vált, és a faluközösség őt magát is kiközösítette. A válás megtűrt jelenség volt tehát, elsősorban a reformátusok által lakott vidéken. Dolgozatomban a Sepsi Református Egyházmegye házassági törvényszékének irategyüttesét kísérelem meg elemezni. Az 1873 és 1895 közti huszonkét esztendő peranyaga a sepsiszentgyörgyi székhelyű Székely Nemzeti Múzeum kézirattárában található. Az elemzés alapjául azért választottam ezt az irategyüttest, mivel a 63 perjegyzőkönyv segítségével betekintést nyerhetünk abba, hogyan is zajlottak a 19. századi válások, milyen iratokat kellett beszerezni ehhez, kiket kellett megkeresni a felperesnek ügye előmozdítása tárgyában. A peranyag legjelentősebb részét a tanú- vallatási jegyzőkönyvek képezik: ezek elemzésével betekintést nyerhetünk abba a falusi társadalomba, amely fokozatosan átalakulva, létjogosultságot nyújtott a válásoknak. A néprajzi szakirodalomban az utóbbi időben divattá vált hangsúlyozni azt, hogy a megfigyelők és közvetítők jelenléte módosítja, s némileg átalakítja a valóságot. A való tehát valahol ott rejtőzködik, a megfigyelők elől elrejtve, a megfogalmazott szövegek mélyén, feltárhatatlanul és megismerhetetlenül. A történeti néprajz művelői is tudatában vannak annak, hogy minden szövegtest mögött az írást megfogalmazó ember értékítélete áll. Bár figyelembe kell venni ennek jelenlétét és szerepét a szövegalkotás folyamatában, mégis úgy tartom, hogy Carlo Ginzburg véleményét kell osztanunk: „Persze, nem kell eltúloznunk a torzító hatású szűrők és közvetítők jelentőségét. Az a tény, hogy egy forrás nem objektív (hiszen egy leltár sem az), nem jelenti azt, hogy használhatatlan.”12 E tényből kiindulva, a tanulmány a „szűrők és közvetítők” nézőpontját is pró- ' bálja értelmezni: felidézi a református kánonok és zsinatok válásokra vonatkozó törvényeit és rendeletéit, amelyek meghatározták és formálták a házassági törvény10 KOTICS József 2001. 62. "KOTICS József 2001.65. 12 GINZBURG, Carlo 1991. 14. 357
