Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Communitas és társadalom - Szőcsné Gazda Enikő: A sepsi református egyházmegye válási jegyzőkönyvei
SZŐCSNÉ GAZDA Enikő A sepsi református egyházmegye válási jegyzőkönyvei A válások néprajzi megközelítéséről A házastársi konfliktusok néprajzi megközelítésével eddig kevesen foglalkoztak. Vadházasság, házasságtörés, hűtlen elhagyás pedig gyakori eset volt a régi falusi társadalomban. A konfliktusok jogi rendezése, a válás ezzel szemben a magyar nyelvterület legnagyobb részén, mindenek előtt a római katolikusok által lakott vidéken, jóformán ismeretlen volt, vagy nem volt elterjedt jelenség. Hogy a magyar történeti néprajz csak kis mértékben fordult eddig a válási esetek értelmezése felé, elsősorban nem a jelenség teljes hiányával, hanem a rá vonatkozó írott anyag foghíjasságával, feltáratlanságával magyarázható. A válás nem volt sokkal gyakoribb jelenség sem a 17-18. századi Franciaországban, sem Oroszországban, sem Havasalföld területén, mint minálunk. Ott mégis születtek elemzési próbálkozások. Dulong például a 17. századi francia szerelmi életről értekezve, a válási esetek ismertetését, értelmezését is megkísérelte. Megállapításai szerint „a szerelem története elválaszthatatlan a nők helyzetétől.”1 Szerelem és házasság tehát a 17. századi Franciaországban két külön fogalom volt. Mivel a házasság elsősorban társadalmi szerződésnek számított, a felbontását ott a legtöbb esetben a parlament mondta ki.1 2 De ez sem volt egyszerű megoldás: „A javak különválasztása — ami érzelmi síkon mit sem oldott meg — aránylag könnyen keresztülvihető volt, de a házassági kötelék felbontását csak igen súlyos és bebizonyított okok miatt mondták ki: ha a férj sorozatosan kegyetlenkedett feleségével, vagy elté- kozolta a családi vagyont. Az igazságszolgáltatás ezenkívül indokként tekintetbe vette még az elnyomást is, vagyis azt az esetet, ha a lányt családja kényszerítette a házasság megkötésére. A házasság megsemmisítését (vagyis az új házassághoz való jogot) a nők csupán egyetlen indok, a félj tehetetlensége alapján kérhették.”3 Dulong beszámolt a híres „kongresszusokról”, vagyis azokról a nyilvános próbákról, amelyeken az asszonyok bebizonyíthatták férjük impotenciáját, és ezáltal elindíthatták válási keresetüket.4 Oroszországban Szemjonova a Nagy Péter-i erkölcsökről írva szintén külön fejezetet szentel a válási eseteknek. Az oroszok „semmiségek miatt” is létrejövő válási eseteiről elsősorban az Oroszországba látogató külföldiek számoltak be. Szemjonova példái szerint az egyház kénytelen volt engedni a polgárcsaládok azon szokásának, hogy a viszálykodó házastársak békésen különmenjenek. Ezek sokszor „még a papot sem avatták be az ügybe”, hanem egyszerűen válólevelet adtak egymásnak. I. Péter 1722-es határozatában leszögezte, hogy a válási indokok a következők: házasságtö1 DULONG, Claude 1974. 11. 2 DULONG, Claude 1974. 31. 3 DULONG, Claude 1974. 45. 4 DULONG, Claude 1974. 45-46. 355
