Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Communitas és társadalom - Pál-Antal Sándor: Maros szék faluközösségei 1948 előt
adóját a falu állja. A jobbágyfaluban pedig a bíró robotját földesura elengedi, de megveszi a falun. A falu elöljáróságát a bírságok egy része mindig megillette, és azt rendszerint borban elégítették ki, amit közösen elfogyasztottak. A bírságpénz — akár csak az ország más vidékein — az ünneprendezés, a mulatság, az italozás anyagi alapja. Maros szék többször említett constitutióiból kitűnik, hogy a bírságot azon a vidéken a 17. században szokás szerint borban egyenlítették ki. A megbüntetettnek akkor kellett a büntetést pénzben törlesztenie, ha nem volt bora. „Hogyha valaki marháját tilalmasban hajtotta vagy szántszándékkal bocsátotta — szól a Maros széki végzés — mindannyiszor a tilalmas rontót egy-egy forintig büntesse. A falunak hatalma se legyen, hogy semmit is benne elengedjen, e mellett a kárt is a kárvallott embernek fizesse meg, ha bor nincsen, hogy megbírságolják, vegyék meg pénzül, és fordítsák falu szükségire.”43 Az ilyenszerű áldomásozásról nem egykönnyen lehetett leszoktatni a székely atyafiakat, még felsőbb rendeletre sem. Megfékezésére szigorú szabályokat vezettek be, és a bevételekről írásbeli elszámolásokat kértek. Szokásban volt még az is, hogy bizonyos tevékenységet, például határkijárást, kár felértékelést, perfelvételt, zálogolást a falu elöljáróinak a szolgáltatást igénybevevő, vagy vitás esetben az elmarasztalt fél fizette meg. Az esküdtek száma nem mindenütt azonos, és számbelileg sem állandó. Néhol több, néhol kevesebb, ahogy azt a faluközösség szüksége megkívánta. 1713-ban Maros széken az esküdtek számát a nagyobb településeken hét, a kisebbeken öt személyben állapították meg.44 Az esküdtek fő feladata az ítélkezés és a közjavak feletti őrködés, valamint a közösségi gondok megoldása. Társadalmi hovatartozásuk nagyjából tükrözi a falu lakosságának rendi tagolódását. A földesuraknak a faluszékén részvételi- és válasz- tói-ítélkezési joguk volt. Őket, természetesen, nem sújtotta a távolmaradásért kijáró büntetés, sőt a hiányzó birtokos nemesek a szavazatukat is megüzenhették a falunak. De még ez esetben is érvényben maradt a szabály, amelynek értelmében a többség szavazata dönt. Ezen kívül az esküdteknek büntetés-végrehajtó szerepet is kellett végezni, pl. kihágásért kirótt összeg beszedését. Ilyen esetekben rendszerint melléjük adott segédekkel jártak el. Azokat a falusiakat, akik megtagadták a büntetés kiegyenlítését, a faluszéke elé hívatták, ahol megbírságolták az engedelmesség megtagadása miatt. Esküdtnek inkább idősebb embereket választottak. Elvárták tőlük, hogy legyenek tisztességes életet élő, jó lelkiismeretüek, igazságszeretők, értelmesek, sőt tanultak, írást ismerők is. Az esküdtek mellett a polgárokról is beszélnek a források, akik a bíró kisegítői, a bírói akarat végrehajtói voltak. Ők hívták össze a falugyűlést és tanácskozásra az esküdteket.45 A falusbírónak végrehajtási, ítélkezési és más munkákban segítettek. Jelenlétük a bíró házánál az esküdtekénél gyakoribb volt. Rendszerint nem tartoztak az esküdtek közé, és nem voltak tagjai a faluszékének, feladatuk a végrehajtás lévén 43 ROLMMI Maros szék It. Közigazgatási iratok, 938. sz. 70. 44 ROLMMI Maros szék It, Közgy. jkv. 8. sz. 163-164. 45 Corp. Stat. 1885 34. 334
