Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Communitas és társadalom - Pál-Antal Sándor: Maros szék faluközösségei 1948 előt
csupán. A polgárnak az idő múlásával, a bírói teendők szaporodásával szerepe megnőtt. Az 1774. évi rendeletben maga a Főkormányszék is hangsúlyt helyez erre. Előírja, hogy: „a bíróság ezután nagyobb tekintetben légyen, mind eddig volt, min- denik faluban a falunak mineműségéhez és mekkoraságához képest választassák a bíró mellé annyi polgár, mennyi elégséges lészen, kik a szükséges leveleket hordozzák, és a bíró által kiadandó parancsolatokat véghez vigyék [.,.]”.46 A faluközösségi szervezet jó működése megkövetelte a kiadott feladatoknak a címzetthez juttatását, a sürgős tennivalók közhírré tételét, a gyűléseket egybehívó személy munkálkodását. E szerepkör ellátója a polgár volt, akit a fejedelemség-kori országgyűlések a bíróval együtt emlegetnek. Jóllehet a „kisbíró” tevékenysége nem döntő fontosságú a falu életében, még lófőrendinek is vállalnia kell azt, mikor őrá került a sor. Ha azonban valaki öreg és szegény volt, és kérte, oldják fel e kötelezettség alól: a falu mentesíthette. Egy faluban rendszerint egy polgár ténykedett, de volt néha kettő is. A jegyző időben később jelent meg, mint tisztség, a falusi elöljáróság többi tagjánál. A 17. században az alkalomszerűen igényelt irat-megfogalmazásra íródeákhoz, vagy „fogott bírák”-hoz fordultak, akik a megkötött egyezségek vagy végzések megszövegezését és hitelesítését is elvégezték. A 18. század elején egyes helyeken már ténykedett a falu jegyzője. E tisztség általánossá azonban csak a 18. század második felében vált. Maros széken az adókötelezettségek maradéktalan intézése ügyében hozott 1755. augusztus 12-i széki utasítás a dúló biztosok47 kötelességévé teszi a falusi nótárius állítást. Előírja, hogy a dúló az adóbehajtásban szorgalmatos legyen, azon falukat, amelyeknek nincs nótáriusuk, szólítsa fel alkalmazásukra, aki az adókiróvás és -behajtás terén munkálkodjon, az ellenszegülőket pedig jelentse a vicekirálybírónak.48 A jegyzőt a falu „választja”, fogadja meg az írásbeli teendők végzésére. A korszak végére a falusi jegyzők száma jelentősen megnőtt, mégsem mondhatjuk azt, hogy minden falunak volt hites vagy szerződött jegyzője. A kisebb települések nem tudták egymaguk eltartani azt. Elterjedt a több falu írásbeli teendőit ellátó egy- jegyző. Tulajdonképpen ekkor alakul ki a polgári korban hivatalosított körjegyzői tisztség. A jegyző fizetését rendszerint terményben kapta, néha pénzért. A jegyző teendőit egy 1808-ban, majd 1818-ban és 1827-ben főkormányszéki leirattal közzé tett Falusi Nótáriusok lnstructioja címet viselő udvari rendelet részletesen előírta. Ebből megtudjuk, hogy elsősorban a királyi adó körül van sok tennivalója, a bíró és a kollektor mellett; egyebek között rá hárul az ellenőrzés is. Másodsorban őt terheli a katonaság számára szükséges élelem előteremtése, valamint a fuvar kiállítás, a szállítás gondja. Harmadsorban pedig kötelessége a falu számadásának vezetése, a falu bevételeinek és kiadásainak feljegyzése, igazolása, valamint a kormányzást szolgáló számtalan tennivaló.49 A felsőbbség ekkor úgy tekinti a jegyzőt, mint a központi hatalom helyi szervét, pedig azzá csak a polgári korban válik. 46 ROLMMl Maros szék lt. Közigazgatási iratok, 938. sz. 47 A „dúló” vagy „dullo biztos” a vármegyei alszolgabírókéhoz hasonló hatáskört látott el. 48 ROLMMl Maros szék lt. Közigazgatási iratok 701. sz. 49 ROLMMl Maros szék lt. Közigazgatási iratok, 701. sz. 84. 335
