Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Communitas és társadalom - Pál-Antal Sándor: Maros szék faluközösségei 1948 előt
kisebb közösségek katonai és bíráskodási teendőinek ellátását. A falu intézményesített hatóságát a nemzetségi szervezet felbomlása előtti időszakból, források hiányában, nem tudjuk feleleveníteni. A széki tisztségek viselésére utaló 1569 körüli Bernáld-féle perirat azonban kétségtelenné teszi, hogy a falvak élén, akárcsak a székén, mint katonai és bírósági vezetők, a lófők állottak.14 A falus bíróval írott forrásban először a 15. század elején találkozunk. Habár az első írott adatok nem Maros széki településre vonatkoznak (az 1404. július 28-i oklevél a miklósváriak bírójáról, tanácsosairól és előkelőiről szól, az 1406. évi a csíkjenőfalviról)15, a falus bíróság intézménye itt is ebben az időben terjedhetett el. A faluközösség belső ügyeit a falugyűlés, a faluszéke és a választott elöljárók, azaz a falus bíró, a polgár, a nótárius és az esküdtek intézték. A faluközösség legfőbb szerve a falugyűlés. A rendi társadalom idején a falu — más szabad településekhez hasonlóan — szabályokat alkotott és alkalmazott, a közösség dolgait rendező határozatokat hozott, megbüntette azokat, akik normái ellen vétettek, és ítéletet mondott a perlekedők ügyeiben. A falugyűléseken a közösség minden tagja részt vehetett rendi hovatartozásra való tekintet nélkül, és — ha szükségét érezték — az egész falura érvényes határozatokat, jogszabályokat, ún. falutörvényeket hoztak. Ezek a „falutörvények” a falu közösségi életének különféle megnyilvánulási formáit szabályozták — az ország törvényeinek vagy ezek szellemének tiszteletben tartásával —, a gyűlések összehívásának módjától kezdve a határozatok be nem tartásáért kirótt büntetések nagyságának megállapításáig. Ilyen írott falutörvények ismeretesek már a 16. század végéről is, de zömében a 17-18. századból valók. A falugyűlés irányította a választott elöljárók — a bíró és esküdt társai — révén a helység gazdasági életét: rendet tartott a nyílföldek időnkénti újraosztásában, és szabályozta a határhasználat módját. Falugyűlésben határoztak a falura kivetett adó elosztása felől is. Hatáskörébe tartozott a bíró, az esküdtek választása, a mezőpásztorok és az éjjeliőrök megfogadása is. Gyűléseket évente többször tartottak, ahogy azt a szükség megkívánta. A gyűlés összehívása a falus bíró feladata volt. Ő köteles volt idejében közhírré tétetni a gyűlés tartásának helyét és idejét, és a közösség tagjai az esküdtekkel együtt kötelesek voltak részt venni azon. Mindkét felet büntetéssel sújthatták, ha nem tettek eleget kötelezettségeiknek. A gyűlésbe hívást a bíró rendszerint a polgárral végeztette el, aki házról házra járva közölte a falusfelekkel, mikor, hol és miről tanácskoznak. Volt, ahol dobbal hirdették ki a gyűlés összehívását. Ilyen esetekkel kapcsolatosan a korszak végéről vannak adataink. A faluközösség megszabott rendjét tekintetbe nem vevőket megbüntették. Erre felhatalmazást a falus bíró és esküdttársai a falutörvényektől merítettek. A közösségi megnyilvánulások során kialakult szokások áthágóit, tiszteletben nem tartóit a különböző esetekre kiszabott összegű büntetéssel sújtották. A falugyűlésen megvitatott kérdéseket két nagyobb csoportra oszthatjuk: az egyikbe a közösség ügyes-bajos dolgai tartoztak, a másikba a perlekedés. Ahol birtokos nemesek is éltek, az igazgatás és bíráskodás a „possessorátus” (a faluban élő 14 SzOkl II. 282-283. Vö. KORDÉ Zoltán 2001. 134. 15 SzOkl 1.97., 100. 328
