Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Communitas és társadalom - Pál-Antal Sándor: Maros szék faluközösségei 1948 előt
csapatoknak Marosvásárhely szomszédságában és a mezőségi falvakban huzamosabb ideig való tartózkodása, portyázásaik és pusztításaik következtében a lakosság száma megcsappant, több falu rövidebb-hosszabb ideig elnéptelenedett. Az 1602- ben és 1603-ban megejtett „hűségeskü letételi” lajstromokban több falu neve után írták a „puszta”, vagy „deserta” megjegyzést. 1602-ben „puszta” lett Sárd a Nyárád völgyében, Szabad, Egerszeg, Bazéd, Sóspatak és Csittfalva a Mezőségen.7 1603- ban hasonló sorsra jutott Fekete is.8 Az eltűnt falvak mellett Demeterfalván senkit sem jegyeztek be, Bálintfalván, Szálteleken és Uralyon egy-egy családfőt, 11 faluban kettőt-négyet. Viszonylag kevés családfőt írtak össze a szék többi településén is.9 A Basta-féle portyázások és dúlások elmúltával a szék településeit sújtó pusztítások sebei csak lassan forrtak be. A Bethlen Gábor uralkodását megelőző időszak településtörténeti szempontból továbbra is szomorú képet nyújt. Egyes falvak elnéptelenedése tovább tart. 1609-ben Székelyfalva, Bárdos és Marosszentanna kis létszámú lakossága Marosvásárhelyre költözik.10 * Az 1614-ben Bethlen Gábor által készíttetett székelyföldi általános összeírásból 16 Maros széki település maradt ki, nyolc mezőségi és hét közép- nyárádmentei." A 17. század legátfogóbb és legteljesebbnek ismert összeírásából való kimaradás nem lehet a véletlen műve. Nincs kizárva, hogy e falvak az összeírás pillanatában néptelenek voltak, és azért nem vették őket lajstromba. Annyi minden esetre bizonyos, hogy közöttük vannak a már korábban „deserta”-ként említett falvak is. Az elnéptelenedett települések többsége a következő évtizedekben újranépesedett. Ezzel szemben Bozzaszeg (írták Borzaszegnek is) és Benefalva lemorzsolódott. Utolsó biztos adatunk létezésükről 1635-ből való. Bozzaszeg lakói valószínűleg Marosszentkirályra költöztek, Benefalváé Marosszentannára és részben Maros- vásárhelyre. Az újonnan népesedett települések lakossága már nem katona rendű szabad székely, hanem máshonnan idetelepült/telepített jobbágy és zsellér. A 17. század első évtizedéhez hasonlítható csapások Maros széket egy évszázad múlva, a 18. század első két évtizedében érték. Ezek részben a kuruc-labanc háborús dúlások, valamint az 1709-1711. és 1717-19. évi szárazság és hosszan tartó pestis voltak. Az 1709-11. évi pestis és szárazság alatt Maros széken elhalt 18 ezer ember, Marosvásárhelyen állítólag harmadfélezer.12 1717-1719 között Maros szék 13 mezőségi településén 1747-en pusztultak el pestisben, ebből 459-en Mezőbándon, 227-en Mezőmadarason, 226-on Náznánfalván stb., a teljesen kipusztult adófizető családok száma pedig 189 volt.13 Maros szék területi berendezkedése és az ottani faluközösségek kialakulásakor — és egy ideig azután is — a falvak vezetését a tisztségviselő lófők látták el, évenként váltakozva „nemek” és „ágak” szerint. Ok biztosították a szék kebelében lévő 7 SzOkl. 1898. V., 244-283.; DEMÉNV Lajos 1997. 32-33. 8 SzOkl. 1898. V., 244-283.; DEMÉNY Lajos 1997. 32-33. 9 SzOkl. 1898. V., 244-283.; DEMÉNY Lajos 1997. 32-33. 10 Románia Országos Levéltára Maros Megyei Igazgatósága (a továbbiakban ROLMMI), Marosvásárhely város It., Acta Politica 94/1607, 103a/1609 és 110/1610. sz. " ROLMMI Maros szék lt., Lustrák 1. sz. (A Bethlen Gábor-féle összeírás 1614-ből). 12 BENKŐ Károly 2001.81. 13 ROLMMI Maros szék lt., Közigazgatási iratok sz. n. 1719. 327
