Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)

Népi vallásosság – Térben és időben - S. Lackovics Emőke: Bakonyi és Balaton-felvidéki közösségek zarándokai, búcsújárása

(szeptember 8.) és Mária neve napján (szeptember 12., általában szeptember 2. vasárnapján), egyéb búcsúi pedig az áldozói (mennybemenetel vasárnapja), a pünkösdi, a Szentháromság napi, a Jézus Szíve (pünkösd után a 3. vasárnap), az őrangyalok (szeptember 1. vasárnapja) és a rózsafüzéres (október 1. vagy 2. vasárnapja) búcsúk,35 amelyeknek kimutathatók a 18. századi gyökerei (a ferencesek által tartott körmenetek és búcsúnapok pasztorációs területükön). Ezeket a búcsúkat ma is megtartják. Kegyszobra Boldogasszony megkoronázott, öltöztetős, álló alakja, jobb karján az áldásra emelt kezű Istengyermekkel. A 16. század tájékán készült festett fából. Vele egykorúak a jobbján és balján álló Alexandriai Szent Katalin és Szent Dorottya szobrok.36 Az andocsi ferencesek pasztorációs tevékenységük során 1716- 1822 között 79 település közösségét látták el, sok helyen nekik köszönhető a közösség katolizálása. Lelki gondozásuk döntően Somogy megyére (főleg annak keleti részére) terjedt ki, de néhány tolnai és zalai, sőt egy-egy veszprémi települést is érintett. Több protestáns katolizálása szintén tevékenységükhöz kötődik.37 Alamizsnagyűjtésük hét kerületet érintett, amelyet ők osztottak be ilyen formában. Az I. kerületben 18 települést (közöttük öt protestáns), a II. kerületben 22 települést (közöttük kettő protestáns), a III. kerületben 18 települést (közöttük hét protestáns), a

IV. kerületben 20 települést, (amelyből 18 protestáns, egy pedig vegyes vallású), az

V. kerületben 23 települést (ebből kettő protestáns), a VI. kerületben 15 települést, (amelyből egy vegyes vallásún kívül valamennyi protestáns), míg a VII. kerületben 5 települést számolhatunk össze.38 Amennyiben ezeket a területeket összevetjük a kegyhelyre érkező búcsúsok lakóhelyével, azt csaknem teljesen lefedi, sőt, annál messzebbre nyúlik, hiszen zalai és veszprémi településeket is találunk közöttük, olyanokat, amelyek a sümegi búcsúnak ugyancsak rendszeres résztvevői voltak. Vonzáskörzetéről megállapítható, hogy nagyterületű, szükebb vonzáskörzettel rendelkezett, de határterületen érintkezett más vonzáskörzetekkel, vagyis kisebb kiterjedésben tág vonzáskörzet kapcsolódott hozzá.39 Valójában négy megyét érintett ez, ami a zarándoklatokban is megragadható. A legtöbb zarándok a kegyhely főbúcsújára, Nagyboldogasszony ünnepére érkezett. Ezen kívül sokan látogatták a Kisasszony napi búcsút is, ezen a napon keresték fel a kegyhelyet pl. még a 20. században is a vászolyiak vagy a csopakiak. Legnagyobb arányban már a 18. században is hálából, köszönetét mondó céllal jöttek, de figyelemre méltó volt a kéréssel érkezettek aránya (60:40%), többnyire valamilyen betegség eltávolítását megköszönve, vagy azt kérve. Előfordult a gyógyíthatatlan testi sérülés, a belső bajok, a lelki bánat és a járványok eltávoztatásának kérése, ill. a megszűnésükért mondott köszönet is. 1748- ban pl. egy sáskajárás elhárításáért könyörögtek, még a kegyszobrot is meghordozva a körmenetben.40 Sokan érkeztek fogadalom tétellel, ami meghatározó jele a ferencesek lelki gondozói tevékenységének. Ennek tudhatok be a figyelemre méltó protestáns áttérések is. A zarándokok között a paraszti közösségek jelentették a többsé35 SZABÓ Imre 1987-88. 11.

36 BÁLINT Sándor - BARNA Gábor 1994. 323.; LANTOSNÉ IMRE Mária 1990. 51-52.

37 P. TAKÁCS J. Ince - PFEIFFER János 2001. 312-326., 445-450.

38 P. TAKÁCS J. Ince - PFEIFFER János 2001.707-708.

39 Vö. TÜSKÉS Gábor 1993. 331.

40 TÜSKÉS Gábor 1993. 229-231., 253., 158-159.

263