Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Népi vallásosság – Térben és időben - S. Lackovics Emőke: Bakonyi és Balaton-felvidéki közösségek zarándokai, búcsújárása
get nemcsak a 18., hanem a 19. és a 20. században is. A 18. században 1721-1750 között volt legmagasabb az ide zarándokolok aránya, különösen pedig 1731-1740 között. Mindvégig a nők voltak többségben a zarándokok között, csaknem kétszerese volt létszámuk a férfiakénak.41 A zarándokcsoportok útvonaláról tudjuk, hogy a 19. század közepétől a 20. század közepéig a Balaton-felvidékről, tehát nem közvetlenül a parti településekből vezetett ide, Mencshely-Vöröstó-Vászoly-Örvényes-Tihany(a komppal átkeltek a vízen)-Zamárdi-Kőröshegy-Andocs állomásokkal, míg a közvetlen vizparti településekről Tihanyból keltek át a Balaton déli oldalára és átérve, a szántódi révtől gyalogosan zarándokoltak a kegyhelyre. A rév felé menve sokszor több falu zarándokai együtt érkeztek, pl. Örvényesről, Aszóforől, Balatonudvariból. Utóbbi településről több mint száz esztendeje (1800-as évek vége) megszakítás nélkül, rendszeresen felkeresték Andocs kegytemplomát. Tihanyból pedig a 18. század óta látogatták rendszeresen az andocsi búcsúkat. Az „Angyalok Királynéja” kegyszobor megtekintése különös élményt, az előtte való fohászkodás pedig nagy kegyelmet jelentett a zarándokoknak, ahogy erre még az 1990-es években is visszaemlékeztek. Celldömölk búcsújáró helyként szintén a 18. századtól ismert. Maga a bencés apátság 12. századi alapítású és a hagyomány szerint már a török hódoltság előtt is búcsújáró hely volt. Kegyhelyként való felvirágzása azonban Koptik Odó dömölki apát nevéhez fűződik, aki Mariazell majd Salzburg után 1731-ben került ide azzal az elhatározással, hogy új életre kelti a középkori apátságot. Magával hozta a mariazelli kegyszobor másolatát, amely festett, fából való szobrot 1729-ben készíttette Stájer- országban. A szobor ülő Madonna, jobb térdén az almát nyújtó gyermek Jézussal. Öltöztetős szobor, mindkét alak fején korona látható. Koptik apát a szobornak kápolnát építtetett, melléje pedig remetelakot magának. A kápolna mellé kutat ásatott és ekkor történt az első csoda a feljegyzések szerint. Ugyanis a kutat ásó személyre egy kő zuhant, amitől megrepedt a koponyája és alig maradt benne élet. Az apát a Szűzanya segítségét kérte, ami után a sebesült magához tért, sebe begyógyult és saját lábán ment haza. Az esetnek híre ment, ami után a hívek tömegesen érkeztek a kápolnához. Azonban nem ez volt az egyetlen csoda. Nagyszámban történtek hiteles adatokkal igazolt csodás gyógyulások, sokféle betegségből való megszabadulások, amelyek után a szobrot egyházi engedéllyel 1745-ben oltárra helyezték. A kegytemplomot a mariazelli mintájára 1746-1748 között építették fel, amelynek közepén áll a kegykápolna az oltárra helyezett kegyszoborral, amit ünnepélyes keretek között 1746-ban Mária neve napján helyeztek itt el. A teljes búcsút XIV. Benedek pápától kapta meg a kegyhely még 1745-ben, amelynek időpontja Mária neve, szeptember 12-e.42 Nem véletlen, hogy az első csoda után jó ideig, csaknem az egész 18. században legnagyobb arányban valamely szerencsétlenség miatt keresték fel a kegyhelyet, de megfordultak itt még valamely testrész betegségétől, belső bajtól, lelki szükségtől vagy gyógyíthatatlan betegségtől szenvedők is, de járványok idején ugyancsak elzarándokoltak Kiscellbe. Döntő többségben a hála vitte ide a zarándokokat, ■"TÜSKÉS Gábor 1993. 148., 229-231., 240-242., 277., 283., 304-305.; P. TAKÁCS J. Ince - PFEIFFER János 2001. 738. 42 JORDÁNSZKY Elek 1836. 80-83., SZENTHELYI MOLNÁR István - MUKS Márta 1988. 42^13.; BÁLINT Sándor - BARNA Gábor 1994. 326. 264
