Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Népesedés–Migráció–Kontinuitás - Ricz Péter: Szabadka és környéke népesedéstörténete a honfoglalástól a XVIII. századig
RICZ Péter Szabadka és környéke népesedéstörténete a honfoglalástól a XVIII. századig Bevezető Van egy régi tartozásom Bárth János felé, melyet ez alkalommal szeretnék kiegyenlíteni. 2001 tavaszán az Ezer év a Duna-Tisza közén című millenniumi konferenciára egy korreferátum keretében „Dél-Bácska (azaz a mai vajdasági Bácska) népesedéstörténetéről” szándékoztam beszámolni, amiből azonban nem lett semmi, részben időszűke, részben az aktuális szerbiai politikai helyzet miatt. Helyette előadásomban a nacionalizmus fertőjétől átitatott politikai régészetről szóltam, amely akkortájt már több mint egy évtizede jelen volt a balkáni térségben de mindenekelőtt Szerbiában. Ezúttal igyekszem bepótolni mulasztásomat azzal, hogy területileg „csak” Szabadka és környékének népesedéstörténetéről fogok értekezni, viszont ez a kistérség valójában hűen tükrözi az egész régióra vonatkoztatható képet is. Szabadka és környéke földrajzi helyzete A vizsgált terület az adminisztrációs határtól függetlenül egy geológiai határon is fekszik. Mégpedig egy ősi vízgyűjtő rendszeren, amely az északon elterülő nagy kiterjedésű homokvidék (régies nevén homokság-homokhátság) valamint a délre elterülő diluviális löszfennsík (népies nevén Telecskai dombok - csernozjom) között húzódik. A vízgyűjtő rendszer ENy-DK irányban összeköti a két nagy szomszédos folyót, vagyis a Dunát (Baja térségéből kiindulva) és a Tiszát (Magyarkanizsa- Adorján vonaláig). A rendszerhez tartozik több, máig állandó vízhozamú patak, mint pl. a Bács-ér másnéven a Krivaja, a Csik-ér, a Körös-ér, továbbá nagyszámú, ma már nagyrészben lecsapolt mocsár (mint pl. Jaszi-bara, Rogina-bara, Mlaka vagy a város déli peremén, a Sándor alatt húzódó Palicsi-tó egykoron több kilométeres nyúlványa). Továbbá négy nagyobb vízterület a Kelebiai-, Palicsi-, Ludasi- és a mára már részben halastóvá átalakított Kapitány-rét tó. Ez a sajátos földrajzi helyzet határozta meg Szabadka és környékének mindenkori történetét (beleértve a régészeti múltját), amely mint látni fogjuk bővelkedett felemelkedésekben és bukásokban, osztozva ezzel az Alföld és a szomszédos térségek sorsában. Avarok, szlávok, honfoglaló magyarok Takács Miklós kifogástalan szakmai hozzáállással dolgozta fel azt a régészeti hagyatékot, amely a Bácska területén e három népcsoporthoz köthető. Legkönnyebb dolga az avarkori lelőhelyek bemutatásával volt, hiszen úgy a Duna mint a Tisza, valamint a Bácska északi és középső területén nagy számban kerültek elő e korszak241
