Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)

Tanyák és szállások – Falvak és városok - Bali János: Málnatermelő telephelyek és építményeik a nógrádi határban

henés, eső elleni védelem, szükség végzése). Mindezen funkciókat — lehetőség szerint — az ültetvény területén kell ellátniuk.

2. Az új telepítésű málnások kialakítása, az ültetvény közepén húzott széles földút elősegítette e telephelyek létrejöttét.

3. Az első állandó telephelyeket létrehozó családok mintája „szem előtt” volt, annak minden előnyét könnyen felismerték a mintakövetők.

4. Az állandó telephelyek létrehozásához legfeljebb is csak minimális beruházás kellett. Az építményeket otthon talált anyagokból vagy a rokoni-ismerősi kapcsolathálón keresztül ingyen biztosították, felállításuk a nógrádi férfilakosság általános tudáskészletéhez, ezermesterkedő gyakorlatához képest nem igényelt külső munkát.

5. A telephelyek részben átvették a korábban a belterületen (a várdomb oldalában) épített pincékhez kapcsolódó, a tanyázáshoz hasonlatos „hagyományos” közösségi funkciókat. A pincék szerepe a bortermelés visszaesésével terménytárolásra redukálódott. A pincék környezetét lakóházakkal építették be, mely akadályozta a férfiak — a belterületi kontrolitól mentes — kötetlenebb formájú kapcsolattartását.

6. Az életmódváltozással párhuzamosan olyan új eszmények terjedtek az elmúlt évtizedekben a faluban, mint a kényelem vagy a szabadidő. A szedés munkacsúcsát leszámítva a málnatermelők között többen is szívesen pihennek, „ejtőznek” a munkák szüneteiben a telephelyek építményeiben, ahol emiatt általánossá vált a megfelelő ülőalkalmatosságok kiképzése.

Az állandó málnatermelő telephely és tartozékai

E családi málnatermelő „telephelyek” elrendezése a málnásokon belül szabályosnak tűnik. A „telephelyek” nem kerítettek, s lényegében pontosan körbe sem határolhatóak. Részét képezhette az ültetvény alsó felébe beékelődő, az út alsó szélétől néhány méterre emelt illemhely. A budik ily módon való elrejtésének indoka a szemérem, illetve a lokális etnoesztétika. A fából készült egyfunkciós építmények különösen a szedés időszakában jelentenek segítséget a málnásban dolgozóknak. Ilyenkor a különböző korú és nemű családtagok szükségüket nehezebben tudnák egymástól rejtve végezni, nem beszélve arról, hogy a szomszédos málnásban is sokan tartózkodnak ez időtájt. A szedés feszített munkatempója nem teszi lehetővé dologidőben a faluba való állandó bejárást. A fából eszkábált budik minden estre nem elengedhetetlen tartozékai a telephelyeknek.

A széles földút közepén, mintegy 2-3 méternyi részt mindig szabadon hagynak, hogy az ültetvényszomszédok jármüveikkel akadály nélkül áthaladhassanak. A földút szabadon maradó részét a családok rakodónak, szérűnek használják. Mind az alsó, mind a felső ültetvényrészhez kb. 2-3 méter szélességű, felhasználható útszakasz csatlakozik. E rakodótér jelentősége a letermett vesszők kimetszésekor nő meg. A málnatermelők ide, az ültetvény közepére, a földút két szélére hordják, majd itt égetik el a feleslegessé váló vesszőt.

106